Molnár Ferenc a kupabúcsú ellenére büszke juniorjaira, most szeretnének bajnokok lenni.
– Hogyan értékeled a Szeged elleni visszavágót?
– A ziccerek döntöttek. Kellőképpen fölkészültünk, ez látszott, büszke vagyok csapatomra, mert jó teljesítményt nyújtottak. Nüanszokon múlt a továbbjutás, említhetem itt a két kimaradt hetest, vagy három száz százalékos ziccert, amit ezen a szinten nem szabad elhibázni, mert megbüntetik. Egy dolog bosszantott csupán, egy futó játékot szerettem volna játszatni, sokat gyakoroltuk, de ezt nem tudtuk megvalósítani. Széles játékot kértem, volt egy-egy olyan játékosuk, akik gyengébben támadtak, illetve védekeztek, egy-egyezni kellett velük, hogy előnyt szerezzünk. Még többet kellett volna őket döntési helyzetbe hozni, akkor lehet, hogy győzünk. De már nem volt a végén oxigén a fejekben. Védekezésben maximális teljesítményt nyújtottunk, Sipos Péter várakozásaimon felül teljesített, az akaraterőnk megfelelő volt. A ziccereket viszont ilyen kiélezett mérkőzésen be kell lőni.
– Hogyan alakul a folytatás?
– Sok munka van a csapatban, kicsi koruk óta velük vagyok, s szeretnék még sokáig velük lenni. A bajnokságban az első helyen állunk, remélem, hogy maradunk is. Koncentrálunk a tavaszra, jövő héten indul a bajnokság, a Balassagyarmattal kezdünk, hétfőtől ellenük készülünk. Videózunk is minden ellenfelet, bízunk a bajnoki címben.
– Ez a találkozó hogyan szolgálta a felkészülést?
– Ez a meccs és a törökszentmiklósi torna, ahonnan különdíjakat is elhoztunk, jó volt a ráhangolódásra. Új játékokat próbálgattunk, amelyet a télen találtam ki. Ha beépítjük ezt a meccseken, sikeresek leszünk. A védekezésünk stabillá vált, a felnőtt csapat tagjai fizikálisan és mentálisan is erősödtek, jobban kommunikálnak, ez pedig nagy előny lehet számunkra.
– A felnőttben hétről-hétre játszó juniorok hogyan fejlődnek?
– Sok kell még ahhoz, hogy pályafutásuk kiteljesedjen. Önmagamról tudom, hogy sok év kell ahhoz, hogy élvonalbeli játékos legyen valaki, s ehhez akár alsóbb osztályban is el kell tölteni pár szezont. Ez idő alatt megismerik magukat, saját stílusukat. Sok idejük van még, nagy türelem kell tőlük és alázat, odaadás. Többükben benne van, hogy fölkerüljenek a felnőttekhez, egy-két év csiszolódás, alázat és odaérhetnek. Van olyan is köztük, aki – bízom benne – a címeres mezt is magára öltheti. Sok munka van előttünk, de első a tanulás, jó iskolai eredmény kell, s utána jöhet a kézilabda és minden más.
– Hogy áll a kövesdi utánpótlás?
– Ez a 95-96-os korosztály jó. Még vannak a 97-98-asok, utánuk pedig nagy a létszámhiány. Bízom abban, hogy Juhász István programja segíti megerősíteni az utánpótlás műhelyeket az általános iskolákban. Remélem, hogy itt is lesz ilyen újra, mint volt a Mező Ferenc iskola. Kimondott kézilabdás tanár nincs az általános iskoláinkban, aki efelé a sportág felé terelné a gyerekeket. Küszködünk, egy-két év kimaradhat, hiszen 1998-2002-es korosztályú gyerekből kevés van, de javíthatunk és tarthatjuk a színvonalat.
15 hozzászólás