A sok munka meghozta gyümölcsét

Aranyéremmel zárták a bajnokságot az MKC juniorjai, sokat dolgoztak érte, de az NB I-hez még több kell majd.

– Végigmasíroztatok a mezőnyön, mennyire volt könnyű, vagy nehéz a bajnokság?

– Nem volt egyszerű, voltak csapatok, akikkel meggyűlt a bajunk, nem nyertük száz százalékosan a bajnokságot. Sokat dolgoztunk, voltak edzések reggel hatkor, öten pedig a felnőtt csapattal is gyakoroltak, tehát akadt, aki heti 8-9-et edzett, de mindenkinek megvolt az átlag hét edzés egy héten. Ez kellett ahhoz, hogy így játsszuk végig a bajnokságot. Örülök, bár van némi hiányérzetem, magammal szemben is, nincs olyan edző, aki elégedett lenne. Sok volt a munka így is, aztán, hogy feljutottunk az NB I-be, már azon gondolkodom, hogyan lesz jövőre. Elmondtam a játékosoknak, hogy minőségibb munka kell, nagyobb odafigyelés és akarat. Bízom abban, hogy fölnövünk a feladathoz és kiemelkedőt produkciót nyújtunk.

– Melyek voltak a kulcsmomentumok a bajnokság során?

– Rögtön a szezon elején kikaptunk a Békéstől, jókor jött a pofon, átformálta a gondolkodást, hiszen mindenki azt hitte, sétagalopp lesz a bajnokság. Nem volt az. A felkészülés során sorra nyertük a tornákat az NB II-es felnőtt csapatok ellen is, elbíztuk magunkat. Utána nagy hullámvölgyünk nem volt, bár a Nyíregyháza elleni mérkőzést 10-0-lal mi kaptuk, mert ellenfelünknél egy játékos jogosulatlanul szerepelt. De csak kikaptunk két góllal, ez a pofon is kellett. Megvolt a motiváció és meg is fog maradni.

– A játékosok szerint a legnagyobb előny a csapategység volt, te hogyan látod?

– Jó kis csapat ez így, többen együtt vannak a kollégiumban, együtt tanulnak, sportolnak, tudnak egymásnak segíteni. Ez az együtt töltött idő ez kell. Amit elvártam a játékosoktól hozzáállásban, teljesítették, ez volt az alapszempont. Viszont tanulásban is teljesíteni kell, ez az első számú szempont. Bízom abban, hogy mindenki sikerrel veszi az akadályt, nem kell drasztikus módszerekhez folyamodnom, hiszen megmondtam, bukott tanuló nem szerepelhet a csapatban. Ez a gárda együtt van négy éve, vannak beépülők, akik Miskolcról, Túrkevéről, Egerből érkeztek, tudták, mit várok el, s vették az utasításokat.

– Mekkora előnyt jelentett, hogy többen a felnőttel készülnek?

– Nagy segítség volt. Elhiszem, hogy fáradtak néha. nagy munka volt ez az év, a juniorban alapemberek voltak, a felnőttben kiegészítők, s kellett teljesíteniük. De letették a névjegyüket, ki több, ki kevesebb szerephez jutott, ki jobban, ki kevésbé jól játszott, mindenki más szájízzel fejeződik be a szezon. De mindkét gárda kiharcolta az NB I-es szereplést, ez a lényeg. Történelmet írtunk, ezt már senki nem veszi el tőlünk, örülnünk kell.

– Miben kell fejlődnie a csapatnak?

– Erőnlétben. Természetesen taktikai, technikai repertoárunkat is fejleszteni kell, de nagyon sok játékosnak kell fejleszteni az erőnlétét. A szezon végén voltak felmérések és mindenki egyénre szabott edzésprogramot kap a szünetre. Hét-nyolc hetes felkészülést tervezek az NB I-re, ha ezt teljesítjük, nyugodt szívvel megyünk neki a bajnokságnak. Bízom abban, hogy az én vezérletemmel. Úgy engedem el a játékosokat, hogy megfelelő mennyiségű munkát kapnak, s bízom abban, hogy elvégzik a feladatokat és jóval erősebben térnek vissza, mint ahogyan elmennek.

– Milyen tervek vannak a játékoskerettel?

– Jelezték jópáran, akár tavalyi távozók, akár újak, hogy szeretnének Mezőkövesdre igazolni. Szülők mondták, hogy tetszik az utánpótlásban végzett munka és szeretnék, ha a gyermekük itt kézilabdázna. Mindenki jelentkezését szívesen vesszük, öröm, ha sok gyerekkel dolgozhatom. Könnyebb úgy játékosokat szerezni, ha NB I-ben szerepelhetünk, a szülőknek is kedvezőbb, megértem, hogy oda viszik a gyereket, ahol a legtöbb ingert kapja. Bízom abban, hogy minél többen jönnek majd a minitől a juniorig, annál nagyobb lesz a választási lehetőség, s tényleg a legjobbakkal állhatunk ki és sok örömet okozhatunk.

– A gimnázium csapata bejutott a diákolimpiai döntőbe is, mire lehetnek képesek?

– Megnéztem az itteni országos elődöntő mérkőzéseit, néha-néha az én szavamra is szükség volt bizonyos periódusban, motivációs szempontból. A versenyre Panyi Loránd kolléga viszi majd a gyerekeket, de én is megnézem majd a gyerekeket Debrecenben, látni szeretném, hogyan teljesítenek. Hatalmas kihívás lesz, mostanában nem szerepeltünk diákolimpiai döntőben. Segíteni szeretnék nekik, hogy minél jobban szerepeljenek, akaraterővel, odaadással, alázattal, az elvégzett munkával és játéktudással érmet szereznek.