A második évre teljesen összeállnak

Az OSB felsőházi rájátszásának harmadik csoportjában negyedik lett az MKC serdülő csapata, Molnár Ferenc szerint a következő év jobb lehet.

Bejutott a felsőházi rájátszásba, de a tavalyi bravúrt nem tudta végrehajtani, a döntőben már nem lehetett ott az MKC serdülő csapata. Molnár Ferenc edző mindezek ellenére elégedett a fiatalokkal.

– Idén erősebb volt a mezőny? Hiszen tavaly OSB és OIK ezüstérmet is szerzett a csapat.

– Nem volt nehezebb, a rájátszás utolsó 2-3 mérkőzésére lendültünk bele, amikor meglepő produkciót is láttam. Erre az előtte lévő 3-4 meccsen lett volna szükség. Sok munkát végeztünk, akár a döntőbe is juthattunk volna ez alapján. Ám Békésen a második fordulóban a vége előtt három perccel négy gólos előnyünk volt, s buktunk, Szegeden kettővel kaptunk ki, ott kis szerencsével nyerhettünk volna. Ezek is benne voltak, hogy nem sikerült az álom. De még egy évig marad ez a csapat, hiszen jövőre is játszhatnak majd az 1996-os születésűek. Ha az NB I-ben indulhatunk, akkor érkezhetnek hozzánk új játékosok is, Nyíregyházáról és Hajdúböszörményből is szeretnének jönni játékosok, akik itt járnának iskolába. A tavalyi ezüstérmes csapattal négy évig dolgoztunk együtt, a negyedik évre jött ki a lépés. A mostaniban is van több, pláne, ha erősödünk, bízom abban, hogy sikerül majd döntőbe jutni. A mostani egy évre szükség is volt, mert különböző szinten lévő játékosaink voltak, be kellett pótolni a lemaradást. A végén a nagy hajrá későn jött, de az elért eredményt is jónak tartom.

– Nem kellene inkább kövesdiekre alapozni az utánpótlást, hiszen látszik a kockázat, ha nincs NB I, akkor nem is jönnek ide messzebbről?

– Most 2000-2002-es születésűből van elég gyerek szerencsére, s ez biztató. De mindenkinek meg kell tanulnia sportolni. Addig jó, amíg a szülők mellettük vannak és rugdossák őket, hogy sportoljanak, nem pedig az, hogy örülnek, ha mellettük vannak otthon. Sokan nem vállalják, hogy még a gyerek után szaladgálni kell, elég a munkát, a mindennapi megélhetést biztosítani. Minden sportágban kevés a gyerek Kövesden, csökken a születésszám is, harcolni kell a gyerekekért. Tízből, ha 4-5 megmarad a sportban, az már jó, s lesz közülük egy NB I-es játékos. Százezerből egy pedig olyan játékos, mint Császár Gábor. Mi nem Császárokat nevelünk, hanem megpróbálunk jó kézilabdást, s arra törekszünk, hogy egészséges életmódra, sportra, mozgásra neveljünk. Sokan nem mozognak, ezen a szülők segíthetnének, remélem, hogy egyre több fiatalt visznek majd edzésrei.

– Sokan a tanulmányi eredmények miatt maradnak le. Nem lehetne számukra lehetőséget biztosítani a kevesebb edzésre, s a versenyzésre?

– Manapság mindenhol a papírt nézik, s ezért is fontos a tanulás. A sport viszont az életre nevel, s a tanulásra is. Aki jön edzésre, aki akar kézilabdázni, fontos neki, az tudja, hogy ehhez komolyan kell vennie az iskolát. Valakinek több szorgalomra van szüksége, meg kell tanulni tanulni. A sport segít abban, hogy jobban koncentráljanak. Magamról tudom, ha munka, tanulás után hazamegyek, nem edzek, akkor megpihenek, nem bírok utána figyelni. A sport azonban kiviszi a feszültséget, friss szellemi állapotba kerül az ember, s elég egy óra koncentrált tanulás is, ami hasznosabb, mintha este öttől nyolcig ül a könyv fölött a gyerek. Ha valaki valamit akar, képes megvalósítani. Sokan ma készen kapnak mindent, nem nevelik őket az életre. A kézilabdásnak tudnia kell, hogy jöhet egy váratlan dolog, amely miatt félbeszakad a pályafutása, ezért tanulnia kell, hogy legyen mire támaszkodnia.

Molnár Ferenc az NB I-es szezonról elmondta, csalódott a kiesés miatt, de mindent meg kell tenni az NB I-es indulásért, vagy az azonnali visszajutásért. A búcsú nem a fizikai felkészítés miatt volt, hanem fejben fáradtak el. Nem volt két-három olyan húzóember, aki szállította volna a győzelmeket, hét embernek kellett volna hoznia a csúcsformáját. Reméli, hogy az MKC kap még egy esélyt az NB I-re, talán nem volna érdemtelen a felkérés.