Élvonallal koronázná meg az évet

Megtartotta első edzéseit Mezőkövesden Avar György, az MKC új vezetőedzője.

– Friss a megállapodás, volt-e más kérője a decemberi fejlemények után, s mi szólt a Mezőkövesd mellett?

– Miután Kecskeméten megszűnt az első osztályú férfi csapat, úgy gondoltam, pihenek egy kicsit. Voltak más jelentkezők is, de az MKC ajánlata volt a legkedvezőbb minden szinten. Szakmailag olyan munka vár ránk, amely kihívás nekem és a csapat számára is. Azt gondolom, ebből a társaságból ki lehet hozni a maximumot.

– Mennyire ismeri a keret tagjait?

– A játékosok hetven százalékát ismerem. Azt nem mondom, hogy az utánpótlásból teljesen naprakész vagyok, de látásból ők is ismerősek. A felnőttből viszont senkit sem kell bemutatni.

– Mérkőzéseken már látta őket, de milyenek a benyomásai az első edzések után?

– Az első benyomások persze jók. Mindenki keresi a másikat, ők engem, s én őket. Benne van még, hogy nem mutatjuk egymásnak az arcunkat, de ez később úgyis kiderül téthelyzetben.

– Mi ön számára a nagyobb kihívás? Az őszi Kecskemétet benntartani, vagy az MKC-val följutni a szoros másodosztályból?

– Végigjártam a ranglétrát a serdülőtől a felnőtt csapatig. Sportpályafutásom során meg kellett küzdenem minden sikerért, csillogásért. Azt gondolom, mindkettőnek megvan a maga szépsége, de nem lehet a kettőt összehasonlítani. Az egyik csapat életben akart maradni, a másik pedig előre akar lépni.

– Furcsa volt a Mezőkövesd felkérése? Kicsit a Kecskemét is benne volt, hogy most az MKC nem az NB I-ben játszik.

– Derült égből a villámcsapásként ért, mert nem gondoltam, hogy itt a kispadon problémák lennének. A nyári történésekét, ha mi hibások voltunk, akik a kecskeméti kézilabdáért tenni akartunk, akkor elnézést kérek, de a saját létünkért küzdöttünk. Más kérdés, hogy nem úgy sikerült viszont megvalósítani, ahogy azt ígérték és kinézett előre.

– Nem gondolja-e esetleg, ha a nyáron a másodosztályt választják, ma még meglenne a klub?

– Nehéz kérdés. Az NB I/B-be játékost hozni nehezebb lett volna, mint az első osztályra. Könnyebb találni olyan játékost, akinek van előre lépési szándéka, s benne volt, hogy lehetőségük lesz NB I-ben játszani. A B-re nehezebb lett volna összehozni egy csapatot. De így alakult.

– Érkezhetnek-e önnel kecskeméti fiatalok?

– Nem hiszem. Aki az én égiszem alatt ott volt, mindenkinek megvan a helye. Igazából akkor mondtam, hogy felállok és átadom a stafétát Apró Ferenc barátomnak, amikor az utolsó fiókám is kirepült. Apró Ferenc dolgozott utána a srácokkal. Nem hiszem, hogy most abból a környezetből lehetne és érdemes volna igazolni.

– Mivel lenne elégedett? Kell-e erősíteni a keretet?

– Utóbbira még egy nap után nem tudok válaszolni, de az látszik, hogy kevesen vagyunk. Előbbire azt mondom, célunk az első hely, hogy megkoronázzuk az évet.