“Az olimpiai bajnok ellen elhúzzák neked a magyar himnuszt, ezért érdemes csinálni.”

 
Fotó: Henrik Jensen

Szepesi Istvánt behívták és gólt is lőtt a felnőtt válogatottban a Dánia elleni Európa bajnoki selejtezőn május 7-én. Ezzel Tóth Koppány után ő a második olyan játékos, aki az MKC játékosaként kapott lehetőséget a legjobbak között. Balszélsőnk az Aalborgban rendezett találkozó 41. percben lépett pályára, azt követően végig játszott, öt perc elteltével megszerezte első gólját is, egy szélre letett labdát értékesített, így lett 28-22 az állás.

– Már nincs több mérkőzésünk, de még edzetek, úgy tűnik, neked ez jól jött.

– Jól jött, hál’ Istennek nem estem ki a ritmusból, ha már az nb1-ből sikerült a csapattal. Edzettünk ugyanúgy tovább, és fogunk is, nem lehet leállni.

– Decemberben már voltál összetartáson, akkor gondoltad-e, hogy ilyen hamar bekerülsz a keretbe?

– Decemberben a B-válogatottal Lengyelországban voltunk, nem számítottam rá, hogy bekerülhetek. Borzasztó örömmel fogadtam a hírt péntek délután egy órakor. Telefonáltak, hogy csomagolj és gyere mert szombaton utazunk. Közbejöttek sérülések de mindenképp öröm számomra, hogy rám gondolt a szövetségi kapitány és meghívott a keretbe.

– Hogy zajlott ez az egész utazás?

– A srácoknak csütörtökön meccs volt, így pénteken rövid átmozgató edzést tartottak, átvettünk néhány taktikai elemet és nem hiányozhatott egy kis labdarúgás sem. Szombaton repülőre ültünk, átszálltunk Frankfurtban, majd Aalborgban is edzettünk egy kicsit, hogy át legyünk mosva, vasárnap a meccs előtt is volt edzés, majd jött a mérkőzés.

– Volt szó róla, hogy mindenképp kapsz lehetőséget?

– Beszéltünk róla, hogy mindenképp játszok, a meccs előtt közvetlenül mondta, ha emberelőnybe kerülünk, mindenképp be fog tenni szélre, hogy olyan legyen ott, aki ezen a poszton játszik. Javarészt így is zajlott, örültem, hogy lehetőséget kaptam, annak is, hogy volt egy helyzetem és hál’ Istennek sikerült belőni. Mérges lennék ha nem sikerült volna. Így kissé öröm az ürömben, hogy igaz, hogy kikaptunk nyolc góllal, de ezzel a fiatal csapattal nem vallottunk szégyent.

– Milyen volt a mérkőzés a kispadról és belülről?

– Egy ilyen dán válogatott ellen játszani, amely végig fent tartotta az éles sorát, testközelből látni Landint, Svan Hansent, Mortensent, nagy élmény. Ők nagyon jó kézilabdások, tőlük tanulni lehet. Más testközelből látni a ritmusváltásait. Mire kigondolod, mit fog csinálni, már megtette, oda kell rájuk figyelni.

– Kaptál-e telefonokat pénteken, amikor közzétették a névsort?

– A meccs előtt közvetlen hívtak inkább, amikor nagyobb figyelmet kapott a mérkőzés, szombaton és vasárnap. Utána sokan gratuláltak. Nagy élmény volt. Ott lenni 3-4 ezer ember előtt, az olimpiai bajnok ellen elhúzzák neked a magyar himnuszt, ezért érdemes csinálni. Kaptam jó sms-eket, volt, de volt, aki rosszat írt, azon nevettem, ilyen ez.

– Volt egy kínai figura is, mi volt a hiba?

– A kínait megbeszéltük, itt hiányzott az összeszokottság. Utána egymásra néztünk, hát igen, én is korán ugrottam, te is rosszul adtad. Nem baj, ha kicsit többet tudnánk együtt edzeni, sokkal jobban működne.

– Mit mondott neked utána Xavi Sabate?

– Külön csak a reptéren mondta, hogy fog keresni, remélem így is lesz. A meccs után megdicsért bennünket, nem vallottunk szégyent, különösen az első félidőben, ott még meg is leptük a dánokat, elsősorban támadásban. Remélem, lesz legközelebb is alkalmam címeres mezt húzni, s ugyanúgy meg fogok tenni mindent. Azért dolgozom most is tovább, hogy ez még egyszer-kétszer-háromszor-négyszer előfordulhasson velem.

– Gondoltad, hogy egy ilyen szezon mégis így ér véget számodra?

– Nem gondoltam, hogy jön egy válogatott behívó. Sajnos a kövesdi szezon így alakult, sok dolog közrejátszott ebben. Egy kicsit azért felvidított, el voltam keseredve, nem így kellett volna lezajlania ennek az évnek Kövesden. Így jártunk, minden évben van kieső. Egy nb1-es, profi sportolóknak benne van az életében, hogy szerepelnek egy klubnál, s nem úgy jön össze az év, kiesik. Valakinek ki kell esni, most mi voltunk ez a csapat. Meg kell próbálni újraépíteni az egészet és majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

– Az átigazolási szezonban mit hozhat neked ez a válogatottság?

– Nem tudom még, hogy milyen kapukat nyit meg, eddig nem érzek semmi pozitív, vagy negatív dolgot, majd meglátjuk.

– A szezonról mondj pár szót.

– A legnagyobb baj, hogy az a hat egygólos vereség. Ha abból megnyerünk négyet, már nem esünk ki. A bizonyítványt magyarázni könnyű, én nem szeretnék most magyarázkodni, aki itt volt látta, aki nem volt itt, hallotta, mindenki döntse el, mi volt itt a probléma.