Skaliczki László 25 szezonjára készül
Skaliczki László egy, a tavalyitól eltérő szerkezetű csapatot szeretne, kettő helyett hét átlövővel.
Bár sokan nem hittek benne, az alapcélt teljesítette az előző idényben az MKC és kivívta a bennmaradást. Skaliczki László vezetőedző szerint ezzel válaszoltak a kétkedőknek, de önmaguknak is. Egy csúcsot elértek, de vár még rájuk több új meghódítani való magaslat, s bízik abban, hogy mindenkinek szép emlék lesz a pályafutásában a 2013/2014-es szezon.
– Minek köszönhető a siker?
– A hitnek, a hajlandóságnak és a hozzáállásnak. A munka eleje gyönyörű volt, ez volt az április 12-ig tartó szakasz, volt kellő önbizalom, utána viszont sok nehézséggel küzdöttünk. MIre egy közösség kialakult, szét is ment. A sportban minden szezon új fejezet, tisza lappal kezdjük.
– Miben zárkózott föl a csapat?
– Edzettségben, testi és lelki alkalmasságban. Játékkészségben léptünk előre, de nem mindig értük el a versenytársak szintjét. Behatároltak voltak a lehetőségek, csak két nehéz tüzérünk volt. Összjátékból adódtak a gyorsindítások, lerohanások. Nagy teher hárult a védekezésre. Hét étlövő, három beálló, jó kapus és szélsők kellenek. Lesznek, akik maradnak, remélem az újak új impulzust hoznak. Kevés emberrel nehéz folyamatosan egyenletes teljesítményt nyújtani, de versenyhelyzet is kell.
– Mi szólt a kövesdi folytatás mellett?
– Jól érzem magam, deja vum van Komló után. Ott is egyoldalas lelátó, a szurkolók, ami ott C-közép volt, itt pedig a Magico Ultras, akik eljönnek vidékre is, fontos szempont volt, hogy itt szeretik a sportot, a kézilabdát. A másik ok, pedig, hogy ígéretet kaptam egy olyan csapatra, amelyben jobb variációs lehetőségek vannak. A támogatást érzem és fontos még ebben a korban alkotni. Alkotóképes vagyok, ha megfelelő anyagot kapok kézhez, abban még van ötletem. Támogatók kellenek, akik előre visznek, bízom abban, hogy ez lesz majd. Kisvárosban is lehet nagy kézilabdát csinálni, például Mezőkövesden.
– Mi lesz az irányvonal?
– A maradók remélem átveszik a szellemiséget. Bővülni kell átlövőkben, gyorsaságban más dimenzió kell, s ne arról szóljon a játék, hogy ki kit kedvel. A már említett hét átlövő, három beállós, kapusok, szélsőkben gondolkodunk, Kettő átlövő nem elég. Ott van még a sérülékenység is, ha isten is figyel ránk és elkerüljük ezeket, és még szerencsénk van, akkor lehetünk sikeresek. Vallom, hogy 40 százalék a szakmai munka, 30 százalék a menedzselés és 30 százalék a szerencse, ezt régóta mondogatom, amikor elkezdtem, 25 szezonnal ezelőtt. Ez egy ezüstlakodalom lesz, az Aranykalászos időktől eljutottunk a matyó babáig. A kézilabdától viszont nem lehet elválni. Elkötelezett emberek kellenek, akikben van perspektíva, akarnak előre menni, többek lenni. Az anyagiak behatároltak, szükség van kompromisszumra. Remélem, hogy kezdésre meglesz a keret 99 százaléka.
– Az utánpótlásban szereplőkről mi a véleménye?
– Felnőtt rutin nélkül nehéz fölkerülni, kevés edzésen voltak és sérültek is voltak párszor. Sipos alkata jó, Kovács Peti szélső, de más poszton játszott, irányítóink megvannak. Szeretnénk, ha ott lennének, de alanyi jogon nehéz fölkerülni, aki odakerül bebizonyítja. Valaki máshonnan érkezik, azért, mert valaki otthon van, nem élvez előnyt, meg kell küzdeni a helyért.
55 hozzászólás