Pro Urbe díjat kapott Drizner Péter, a Mezőkövesdi KC vezetőedzője Mezőkövesd várostól 2024. augusztus 20-án.

A mezőkövesdi szakember városunkban nevelkedett, majd hosszú időn keresztül erősítette az MKC korosztályos csapatait és felnőtt együttesét, emellett megfordult például Diósgyőrben és Egerben is. 2013-tól a mezőkövesdi klub utánpótlásában dolgozott, míg a 2017-2018-as szezonban irányításával jutott fel az MKC felnőtt csapata az élvonalba. A 2018-2019-es és a 2019-2020-as idényben Buday Dániel mellett másodedzőként dolgozott a csapatnál az első osztályban, majd a 2020-2021-es idénytől ismét a felnőtt együttes vezetőedzője lett. Az MKC a 2022-2023-as évben bajnoki címet szerzett az NB II.-ben, míg idén újoncként az előkelő 5. helyen végzett a csapat az NB I./B-s bajnokságban 16 csapat közül. A felnőtt csapat mellett párhuzamosan a klub utánpótlás együtteseit is irányítja, idén az MKC U18-as és U20-as első osztályú fiú együtteseinek vezetőedzőjeként dolgozott.  2018-ban szerezte meg a Magyar Kézilabda Szövetség Szakedzői képesítését.

Milyen érzéssel tölt el ez a díj, mit jelent számodra?

Teljesen váratlanul ért, de természetesen hatalmas megtiszteltetés egy ilyen díjat megkapni. Úgy gondolom, hogy ez a díj legalább annyira, ha nem jobban szól az MKC-nak, mint nekem. Hatalmas változáson ment és megy jelenleg is keresztül az egyesület. 2013 őszén, amikor elkezdhettem a Mezőkövesdi KC-nál edzősködni, még alig száz igazolt sportolója volt a klubnak, ami persze legalább a duplája, ha nem a triplája annak a számnak, ami 25-30 éve volt, amikor gyerekként megismerkedtem a kézilabdával. Ehhez képest az elmúlt szezonban áttörtük a 200-as létszámot és a várakozásaink szerint a most következő évadban 250-en fognak szervezett keretek között sportolni. A fentebb említettek miatt egyértelmű, hogy ez a díj mindenkié, aki bármilyen formában segítette a klubot az elmúlt években.

Kik azok a személyek, akik meghatározó szerepet töltöttek be a sikeredhez vezető úton?

Szerencsés voltam abból a szempontból, hogy annak ellenére, hogy csak másod és harmad osztályban játszottam, nagyon jó edzőim voltak, akiket mindenképpen szeretnék név szerint is megemlíteni: Juhász István, Barczi Albert, Valyon István, Baranyi Dezső, Debnár István, Pecsét Tibor, Herczeg Béla, Berendi Antal, Kun Attila, Farkas Tibor, Iványi Bálint, Csík János, Zsigmond György és Fügedi Csaba. Az edzősködés gondolata először 28-29 évesen merült fel bennem és szerencsére Herczeg Bélának akkor Egerben volt egy 12-14 éves fiúcsapata, ahol beugrósként megtarthattam pár edzést, gyakorlatilag ez adta meg azt a lökést, hogy komolyabban elkezdjek foglalkozni a dologgal. 2013-ban Mikulás Gábor akkori elnöktől kaptam meg a lehetőséget Mezőkövesden egy U10-es csapatnál, a mai napig emlékszem, ahogy mondta, hogy ezek jók, ezt adom neked. Igaza lett, abból a keretből már hatan bemutatkoztak az NBI-ben és még egyvalakitől nagyon várom, öten lettek korosztályos válogatottak és hármuknak van valamilyen érmük korosztályos világversenyről. Az ezt követő években az ovikézitől egészen a felnőttig mindenhol edzősködtem, mikor hogy alakult a helyzet a klubnál. Itt szeretném megköszönni a mindenkori klubvezetésnek, elnököknek (Mikulás Gábor, Mata Tibor, Holdoner István, Pap Tamás, Szabó János), hogy a lehetőségeikhez képest mindig mindent megtettek, hogy segítsék az edzők munkáját. Itt kell megemlítenem azt is, hogy példaértékű, ahogy az önkormányzat, az általános iskolák és a középiskolák támogatják a sportot és ezen belül a kézilabdát Mezőkövesden, ilyen szintű összefogás nélkül lehetetlen lenne ezt a színvonalat elérni és megtartani. És a végére hagytam azokat, akik a legfontosabbak ebben az egész történetben: a játékosok. Nélkülük az egész nem érne semmit, ha nagyon le szeretném egyszerűsíteni a dolgokat, akkor ez a díj az övék. Ők edzettek reggeltől estig, ha kellett, ők játszottak és sokszor nyertek. És ők azok is, akik rengetegszer voltak balszerencsések, de nem adták fel, újra megpróbálták. Ők azok is, akik a nehéz időkben megőrizték a tartásukat és hozzáállásukkal példát mutattak mindenkinek a környezetükben. Ez utóbbi az, amire bármitől függetlenül lehet és kell is építeni.

Mit jelent számodra a kézilabda, az MKC?

A kézilabda 12 éves koromtól a mindennapjaim része és ha jól számolok, akkor ebből 23 év az MKC-nál telt el. Mindent megadott ez az időszak, amit egy csapatsport adhat. Ezért is van az, hogy két kiemelt terület van jelenleg, amire rövid és középtávon nagy hangsúlyt fektetünk a klubnál. Az első, hogy szeretnénk, ha minden mezőkövesdi gyereknek lenne lehetősége megismerkedni a sportággal. Itt akkor fogunk célba érni, ha mind a négy általános iskolában az alsósoknak helyben tudunk majd edzéseket tartani. Jelenleg 30-35 százalékon állunk ebben a tekintetben, itt szeretnénk minden évben előrelépni egy kicsit. A második pedig, hogy szeretnénk megteremteni annak a lehetőségét, hogy a legtehetségesebb gyerekek itt helyben, Mezőkövesden is ki tudjanak teljesedni. Ez már egy jóval nehezebb, összetettebb feladat, de próbálkozunk és ez a lényeg. Ha ez a két pillér stabil, akkor az egész egyesület stabil lesz.

A kitüntetéshez gratulálunk!

Fotó: Tállai András László Facebook oldala