MKC – Tatabánya értékelések

Matics szerint a hosszabb kispad, Janó szerint a negatív energiák miatt hosszú hullámvölgy döntött.

Vladan Matics: Gratulálok a hazai csapatnak, kiváló teljesítményt nyújtottak. De látszott, hogy a Tatabánya kispadja hosszabb, több rutinos játékosunk van. Daráltunk és a végére kijött a reális különbség. Várható volt, hogy kemény lesz a meccs, hiszen Janó Pált ismerem, harcos edző, tudja motiválni a csapatot. Másrészt pedig utoljára másfél hónapja voltunk együtt, a válogatottjaink nemrég tértek vissza, egy hónapig kevesen voltunk edzésen. Ez bemelegítés volt, a következő meccsünk nemzetközi kupamérkőzés lesz, addig jobb lesz, kicsit frissítünk a játékrendszerünkön. A továbbjutásért jöttünk, elégedett lettem volna egygólos győzelemmel is, tudtam, hogy nehéz lesz. Az első félidőben a védekezéssel voltak gondok, az egy félidő alatt kapott 17 gól sok, a Szegedtől egész meccsen kaptunk 18-at. A második félidőben összeraktuk a legjobb, legmagasabb falunkat, javult a kapusteljesítményünk is és az így szerzett könnyű gólok eldöntötték a mérkőzést.

Janó Pál: Az eredmény jó, de volt egy hétperces periódus, amikor megmutatkozott, hogy a Tatabánya mennyire jó csapat. Minden hibát, amit elkövettünk, góllal büntettek. Abban a hét percben többet hibáztunk, mint azon kívül az egész meccsen. Hogy miért jött a holtpont, nem tudom. Nem gondolkoztam időkérésben, mert annyira bekeveredtünk, hogy szerintem még az sem segített volna. Cserélni muszáj, hatvan percet nem lehet végigjátszania egy játékosnak. Olyan kvalitást kell felhozni, hogy ne lehessen megérezni. Tudom, hogy melyik a legerősebb támadó- és védekezősor, de mindenkinek pályára kell lépnie. Ha nem akkor, akkor a végén jön a holtpont és rosszabbul jöttünk volna ki. Gulás nem érezte jól magát, nem is edzett, bement, nem jött ki jól neki. Amihez nyúlt most, elrontotta. Nem kell leszakítani a fejét neki se, másét se. Ha lenne 18-20 játékos, lehetne mindent csinálni a csapattal. Ezeknek a játékosoknak föl kell ébrednie, ne egymással foglalkozzanak. Azért tart olyan sokáig a hullámvölgy, mert sok a negatív energia. A Tatabánya is csinált rosszat, de három perc alatt kijött belőle. Utána megint beleesett, megint kijött. Nekik is volt “hétpercesük”, de kimásztak. Nekünk egy volt, de az rendes. Ez döntötte el a meccset. A Tatabánya nem produkált olyan játékot, hogy ne tudtunk volna győzni, de ezt a többieknek is el kell hinniük. Mint csapat, nem hitték el, hogy tudunk győzni és ez a baj.
Én inkább a pozitívumokat nézem, nagyon jó csapattal játszottunk és picit tovább bírtuk, nem a 20. percben jött a hullámvölgy. Nekünk is hiányzik még pár játékos, a védelemben is kellene variáció, mert az emberek fáradnak. Gratulálok a csapatomnak, mert helytállt, de sajnálom, hogy nem tudtunk nagyobb nyomást helyezni a Tatabányára. A hullámvölgyek kiküszöbölése sok tényezőn múlik. Koncentráció, kommunikáció. Én beszélek több nyelven, de zavaró, hogy valakinek fordítani kell, mert még nem kommunikál magyarul. Az öltözőben megbeszéljük a cserét, s amikor lejön a játékos, nem megy fel helyette senki. Ilyennek nem kellene megtörténnie. Ide nem is két, hanem négy pszichológus kellene. Nekem sem csak a fizikális munkára és a kézilabdaéra kell figyelni, hanem a fejükkel is beszélni. Nem lehet, hogy az egyiknek sikerül valami, a másiknak meg nem tetszik ez, mert nem játszik, mert neki nem sikerül. Ezt pedig felviszik a pályára. Annyi negatív energia keletkezik abban a szituációban, amikor rontunk, hogy a csapat saját magát lehúzza. Én még felette vagyok, még nem húztak bele, de ott vagyok a határon. Attól is függ, milyen erős leszek. Ezen dolgozni kell sokat, aki nem elégedett, nem tetszik neki, amit csinálunk, attól még lehet, hogy el is kell köszönnünk.