Még kell pár nap, hogy igazán örüljön

Avar Györgynek még kell egy kis idő, míg feldolgozza a bajnoki címet, tudta, hogy nem szép játékkal fognak nyerni.

– A mérkőzés előtt azt mondta, a két pont a lényeg, nem a jó játék.

– Nem volt egyszerű mérkőzés, gyanítottam, hogy a teher rányomja majd bélyegét a találkozóra. Harcoltunk, nem játszottunk jól, szépen, de nem is az volt a lényeg, csak a két pont volt a fontos.

– Hogyan sikerült felkészíteni a csapatot arra, hogy száz százalékon égjenek?

– Megtaláltuk a közös hangot, a közös cél, hiszen ez a bajnoki cím mindenki életébe egy pluszt, sikert hozott. Kinek kicsit, kinek nagyot. Olyan is volt, akinek pályája elején, másnak a végén érkezett a bajnoki cím, valakinek a szakmában, másnak a pályán volt ez egy értékmérő. Minden játékos maximális energiabefektetéssel készült.

– Mit érzett a lefújás pillanatában?

– Még tele vagyok feszültséggel, kell két-három nap, hogy leülepedjenek a bennem kavargó érzések. Ezt magamban kell lejátszani, akkor majd tudok örülni. Amikor 1996-ban magyar bajnoki címet nyertem, két nap múlva tudtam értékelni az óriási sikert. A játékosoknak könnyebb, mert ők tudnak tenni érte a pályán. Még forogni fognak a szituációk az agyamban, miért volt ennyire nyögvenyelős a győzelem. De határtalan érzés a csapatot látni örülni, a szurkolókat boldognak látni, tudni, hogy egy város örül, örüljünk együtt. Köszönöm a városnak, a vezetésnek, szponzoroknak, mindenkinek, akik segítették a csapatot. A másodosztályban ritka, hogy telt ház van a hazai meccseken, jövőre pedig olyan gárdák érkezhetnek majd, amelyek Európa élmezőnyébe tartoznak. Ígérem, partnerek leszünk a jó szórakozásban.

– Hová teszi ezt a siker saját pályáján?

– Nagyon fontos állomás. Játékosként szereztem bajnoki címet, Magyar Kupa győzelmet, edzőként Szegeden NB I ifibajnokságot nyertem. A Pick Szegednél voltam másodedző is, de az nem azok a sikerek nem az én munkám gyümölcsei voltak. Talán ebben az aranyban van részem.

– Még vár egy nagy feladat a csapatra, a Nyíregyháza elleni találkozó.

– Még első az ünneplés, de kedden délután találkozunk. Most egy újabb cél kovácsolhat egybe bennünket, szeretnénk veretlenül zárni a tavaszt, ez 94 százalékos teljesítmény lenne. Vannak más céljaink is, el akarjuk hozni onnan a két pontot.

– Így, hogy megvan a bajnoki arany, milyen irányban indulnak el?

– Az én jövőmmel kapcsolatban konkrétum még nincs. Egyébként ez egy csodavilág. Míg nem voltunk ennyire elől, csendben készülhettünk, senki sem bízott benne, hogy megnyerjük. De bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk rá. Most sorban jönnek a menedzserek, játékosok, de mondtuk nekik, hogy várjuk meg, mi lesz a vége, s utána visszatérünk rá. Vannak nevek, szeretnék olyan társaságot összeszedni, amelynek nem az anyagi dolgok jelentik az elsődleges motivációt. Olyan játékosokat képzelek el Kövesden, akik ugródeszkának szánhatják a klubot, hogy az NB I-ben éremesélyes csapathoz kerüljenek. Ha ezekből sok lesz, akkor még sok örömet okozhatunk a városnak.