Kaló szerint a védekezés a legfontosabb a kézilabdában

Négy év után tért haza Mezőkövesdre Kaló Dávid, akinek álma, hogy Németországban játsszon.

– Milyen volt az elmúlt négy éved és miért gondoltad, hogy hazatérsz Kövesdre?

– Remek szakmai munkában volt részem a négy év alatt, György László kiváló edző. Sajnos a Dunaferr tönkrement, ezért a többiekkel átmentünk Balatonfüredre. Ott is jól éreztem magam, de nem éreztem azt a pluszt, amit szerettem volna. Úgy döntöttem, hogy Németországban próbálok szerencsét, voltam is próbajátékon több csapatnál, jól sikerült, de idén még nem fértem be az anyagi keretbe. Mostanában a Grosswallstadttal tárgyaltam, nem tudom, mi lesz az eredménye. Ha lesz lehetőségem, kimegyek az év végén. Mezőkövesdre azért igazoltam, mert hiányzott már az otthon, a kollégium nem olyan, mint a családi kör. Ismertem Zsigmond Györgyöt is, tudtam, hogy jó edző.

– Játékengedély híján csak néhány meccsen szerepelhettél, milyen volt ezeken játszani?

– Családias a hangulat, jók az edzések é ezek a kis összetartások is. Voltak hibák, vereségek, döntetlen, sajnos ez ellen én nem tudtam tenni semmit. Jól érzem magam itthon, úgy érzem, befogadtak, talán az edző is meg van velem elégedve.

– Főként védekezni szoktál, támadásban mennyit tudtál fejlődni?

– Számomra a védekezés a fontos, jó védekezésből lehet gólokat lőni. Hogy támadásban mennyit fejlődtem, azt a mester tudja. Az elmúlt évek alatt is játszottam támadásban is, de nekem nem a gólszerzés a célom, hanem a védekezést szeretem, a abból esetleg 1-1 fontos gólt lőni.

– Ha nem jön össze Németország, hol folytatod?

– Idén Kövesden maradok, ha pedig feljutunk, akkor komoly lehetőség volna az NB I. Ha számítanának rám, akkor annak örülnék, hiszen ott lehetne fejlődni. Egyébként az NB I/B kell a junior után. Nem sok különbség van az első és a másodosztály között, talán csak játékosállományban. A ritmus, a támadás és a védekezés hasonló, s megkaptjuk azokat a pofonokat, amelyektől fejlődünk. Erősödünk fizikálisan és lelkileg is.