Ha ezek a juniorok máshol cserék, hol a mi helyünk?

Molnár András kötelezőnek tartja a továbbjutást Balmazújvárosban. Szerinte a csapat eddig mindig kijött a gödörből, de ez nem mindig lesz így.

– Hogyan látta a mérkőzést?
– Meglepődtem. Kollégám látta a juniorokat kedden, s felhívta rá a figyelmet, hogy az első másodperctől komolyan kell venni őket. A játékosaink azt gondolták, hogy valahogy megnyerik az összecsapást. Ahogy telt az idő, úgy nőtt a különbség, mínusz kettőnél nem jött ki a lépés, nem sikerült fordítanunk. A második félidőben, ahogy ez lenni szokott, távolodtunk, lőttük a kapufákat, az ellentámadásból pedig gólt szerzett az ellenfél. Csalódottak vagyunk, mert akikkel játszottunk, azok csapatukban cserék, vagy azok sem. Kérdés, hogy mi akkor hol vagyunk, ha ők hazai pályán kézilabdát oktattak nekünk. Ez a legmélyebb gödör, amibe beleléptünk, s mindig ezt tesszük kéthetente. De meddig tudunk kimászni belőlük, ez a kérdés, mert ez nem fog örökké menni. Egyszer beleragadunk, s nagy árat fizetünk, mert Mezőkövesden jövőre nem lesz NB I. Ezeken a gondokon csapatként kellene túllépnünk, de ez nálunk nem működik. Amikor kellett, összekaptuk magunkat, de nem vagyunk annyira erősek, hogy minden fontos meccsünket megnyerjük. Most lehetett volna gyakorolni, ám szaladunk az eredmény után, esélytelenek voltunk a két pont megszerzésére. Ráadásul harmincnyolc gólt kaptunk itthon, amennyit még a Veszprémtől sem. Ez figyelmeztető jel.
– Hogyan lehet kimászni a gödörből?
– Nem tudom. A Balmazújváros jó szerkezetű csapat, ide vágyik, úgy is igazoltak. nem tudom, kimászunk-e, pedig tovább kellene jutnunk. Attól függetlenül, hogy a két csapat azonos erősségű, mi vagyunk az NB I-esek és ezért is tovább kéne mennünk a Kupában. Nem tudom, fölállunk-e addig, rövid az idő, készülni kell. Ráadásul utána a Szeged, Tatabánya, Veszprém trió következik, így akár nagyon mély gödörbe is kerülhetünk. Ezt szeretnénk elkerülni, de nem lehet annyi ideig játszani a tűzzel, mint ameddig mi tesszük.