Fekete ígéri, nem Majó lesz a gólkirály

Fekete László hatodik szezonját tölti Mezőkövesden, de most veszélyben van a házi gólkirályi címe.

– Ez a negyedik kövesdi csapatod, milyen az előző háromhoz képest?

– Az osztálykülönbség érződik, de a csapat olyan emberekből áll, mint régen. A kézilabdások általában jó emberek, bárhonnan jönnek, mindig megértették egymást. A csapatközösség jobb a tavalyinál, bár azzal sem volt nagy probléma.

– Mennyire marad el a korábbiaktól játékerőben?

– A tavalyi szintjét hozza, talán túl is szárnyalja a játékosállomány. Van egy-két kövesdi tehetség, aki szépen beilleszkedik a felnőtt korosztályba. Kiesni senki sem szeretett volna, de talán megérte, hogy a kövesdi fiatalok helyet kapjanak, ez pedig normális, Kövesden is azt szeretnék, ha helyiek alkotnák a gárda többségét. Szerencsére több utánpótlás játékos kinőtte magát.

– Tíz éve játszottál utoljára másodosztályban, bár vannak még most is ismerősök. Mennyit változott azóta a Keleti csoport?

– Ebben az osztályban más a játékvezetői felfogás. Az NB I-ben sem mindig volt tökéletes a bíráskodás, de ott jobban odafigyeltek. Át kell állni, más gondolkodásmód kell. Akkor egy évig játszottam a B-ben, s képtelen voltam gólt lőni. Előtte az NB I-ben jól ment a góllövés, meg kell ezt szokni. Előfordul, hogy amikor beugrasz ziccerben, állcsúcson vágnak és nem veszik észre. Ha nem dobod be, akkor az ellenfél jön kidobással. A Törökszentmiklós, a Nyíregyháza és a Balmazújváros keretében is több NB I-es játékos van, szoros a mezőny, kicsit könnyebb bajnokságra számítottam.

– Öt éve te vagy az MKC házi gólkirálya, de most valaki megelőz. Mennyire jöttök ki Kleissel?

– Zrikálás van persze az öltözőben, amikor mondja szép szlovák akcentussal, hogy “Most ézén a méccsén kicsit szár voltál, né hárágudjál”. Ilyen van, de természetes, hogy a fiataloknak többet kell vállalniuk góllövésben, védekezésben és játékidőben.  Viszont nem adom föl soha, kössék föl a gatyájukat, ne legyintsenek, hogy “ez az öreg még itt van?”. Messze még a vége, nem Majó lesz a gólkirály. A viccet félretéve, a fiataloknak kell húzniuk. Érzem, hogy már nem úgy megy, de bírom még, csinálom, ha kimegyek a pályára, 110 százalékot beleadok.

– Hol kellene erősíteni a csapatot?

– Szerintem kell egy-egy bal- és egy jobbátlövő, valamint egy beállós, de, ha ezek közül kettő minőségi játékost igazolunk, behúzzuk a bajnokságot. Nagyot lépnénk előre. Így sem vagyunk rosszak, nem lehetetlen behúzni az elsőséget, de lutrisabb.

– Mennyit tudsz pihenni a meccseken?

– Mindig rosszul érzem magam, ha nem dolgozom edzésen vagy meccsen. Most is úgy van, ha lecserélnek, akkor mondom magamban, hogy a fene egye meg, miért ültetnek le a kispadra, szívesen mennék vissza. De ez az edző dolga. Maximalista vagyok, a saját fizikai lehetőségemhez, koromhoz igazodva kell megcsinálni a feladatot.

– Ha feljutunk vállalsz még egy évet?

– Sok idő van még addig, kezdek belefásulni a kézilabdába, de egy újabb kihívás esetén lehet, hogy azt mondom, üsse kő.