Az elmúlt két szezon vezetőedzői feladati után női vonalon folytatja Buday Dániel.

Milyen érzésekkel kezdted a kövesdi kalandot?

Amikor új helyre kerül az ember, akkor mindig van benne egy kis drukk. A játékos és edző múltamból kifolyólag (ti.: többször járt korábban Kövesden játékosként és edzőként is – a szerk.) tudtam, hogy nagyon szeretik és értik is a kézilabdát a városban. Nagyon jó hangulatú a csarnok, páratlan a szurkolótábor.

Azt nem lehetett mondani, hogy beleültem a készbe, a jóba: nagyon kevés játékossal kezdtük meg a munkát. A csapatot tulajdonképpen május végén – június elején kezdtük el szervezni, ebből a szempontból nagyon nehéz munka volt.

Rendkívül jó segítőket kaptam a klubban, mind a közvetlen kollégák (Peti és Szabi), mind a klub és a csarnok minden dolgozója tényleg nagyon segítőkész volt. Így a nehézségeken sikerült átlendülünk közösen.

Két szezont töltöttél Kövesden. Ha össze akarnánk vetni, akkor mik azok a gondolatok, amelyek eszedbe jutnak?

Amikor egy külföldi edző Magyarországra jön nagyjából 4 éves ciklusban gondolkodhat, úgy tervezhet. Nekünk, magyar edzőknek körülbelül 4 hetes ciklusban kell gondolkodnunk.

Tudtam, hogy nagy az elvárás, szorít az idő, azonban bíztam abban a munkában, amit elvégeztünk, abban a szisztémában, ami kidolgoztunk és minden nap alkalmaztunk.

Az első szezon végi bennmaradásunk az első osztályban egy óriási fegyvertény volt véleményem szerint. Ugyan az utolsó fordulóban lett csak biztos a dolog, de végig saját kezünkben volt a sorsunk, nem kellett másra figyelni.

Úttörők voltunk abban a tekintetben, hogy mi alkalmaztuk a csapat összeállításnál azt a szisztémát, hogy gyakorlatilag 10 felnőtt, profi NB1-es játékos mellé csak fiatalokat építettünk be. A második évadban tudtuk stablizálni a játékunkat tovább és úgy gondolom, hogy ha végigmegy a szezon biztosabban őriztük volna meg a tagságunkat, mint egy évvel korábban.

A harmadik év lett volna az, amikor már kicsit nyugodtabban játszhatunk, mert a csapatnak van egy markáns arca és talán egyszerűbben elértük volna a kitűzött célokat: stabil középcsapattá tudtunk volna válni.

Köztudott, hogy nagyon jól éreztétek magatokat Kövesden. Milyen érzésekkel távoztok most?

Nyugodtan mondhatom, hogy számos barátra találtunk itt. Nagyon szeretjük a várost, tényleg jól éreztük magunkat. Az élet azonban megy tovább, most úgy hozta a sors, hogy Budaörsön folytatom.

Bízom benne, hogy az elválás is ugyanolyan korrekt lesz, mint az elmúlt két év volt. Figyelemmel fogom kísérni természetesen a csapatot és klubot, az itt maradó barátaim és kollégák is bármikor számíthatnak rám.

Hajrá Kövesd!

Dani, köszönjük az elmúlt két évet! Sok sikert kívánunk neked Budaörsön!