Aláírták volna az ikszet, de így még szebb volt

Balassagyarmaton örülnek az MKC elleni döntetlennek, nincs hiányérzet sem játékosban, sem edzőben.

Horváth Szilárd: Egész héten a Kövesdre készültünk, maradtak még emlékeink az őszi mérkőzésről, tudtuk, hogy ki mit játszik, s az edzőnk is fölkészített bennünket. Úgy jöttünk ide, hogy három esélyes a mérkőzés, akkor is, ha bajnokesélyes csapathoz látogatunk. Ez be is jött a végjátékban. Mindenkire külön készültünk, mi az erénye, mi a hátránya, merre cselez, mit lő. A kapusokat is kielemeztük természetesen. Elégedett vagyok a döntetlennel, bár volt öt gól is a különbség, de a Kövesdnek sok helyzete volt, amelyet elhibázott, s mi is sokat kihagytunk. Ezekkel meccset lehetett volna nyerni. Úgy gondolom, igazságos a döntetlen, jobban örültem volna persze a két pontnak, de ez is nagyon szép eredmény. Nagy lökést adhat nem csak az Eger elleni meccsre, hanem az egész tavaszra is. A bajnokság végén a középmezőnyben szeretnénk maradni, egy ötödik-hatodik hellyel elégedettek lennénk.

Kedves László: Meglepetés eredmény született, Avar Gyurival beszéltem előtte, hogy nehéz lesz mindkettőnknek. Felmértük ellenfelünket, az új játékosaik nem tudtak annyit hozzátenni, amennyit kellett volna. A második félidőben ugyan négy góllal is vezettünk, ha jobb, gyorsabb a visszarendeződésünk, megtarthattuk volna előnyünket, de lerohanásokból gólokat kaptunk. A végjátékban a Kövesd hibázott, mi pedig nem tudtuk befejezni támadásunkat. Igazságos a döntetlen. Nincs bennem elégedetlenség, előre aláírtuk volna az ikszet, de így, hogy a pályán megküzdöttünk érte, nagy gratuláció jár a fiúknak. Átlagon felülit, úgy gondolom senki nem nyújtott nálunk. Kis hiányérzetem van a kapusoknál, hogy néhány labda befelé pattant róluk, valamint a lövőknél, hogy sokat lőttek a felső kapura, emiatt lett aztán annyi fölé és kapufa. Ha jobban hallgattak volna rám, akkor törekedtek volna a lentebbi lövésekre, azzal talán meg is lehetett volna a mérkőzés. Ezen javítanunk kell.