Folytatjuk Nagykép rovatunkat, interjú alanyunk Halmay Csaba, erőnléti edző.

 

 

A teljes interjú hanganyag IDE KATTINTVA hallgatható meg. Írásos formában némi formázást igényelt a beszélgetés, elvenni fontos gondolatot nem vettem el, mindössze néhány esetben egyszerűsítettem. Természetesen a mondanivaló nem sérült, nem sérülhetett. Köszönöm Csabinak, hogy kitartóan állta a kérdéseket és részletesen, kendőzetlenül válaszolt!

 

Mai vendégünk Halmay Csaba,  a Mezőkövesdi KC erőnléti edzője. Mondhatjuk, hogy nem csak felnőtt csapaté?

Az utánpótlásban is dolgozom, így igen, mondhatjuk!

 

Indítsuk talán távolabbról mesélj egy picit a sportmúltadról, sok éve a klub mellett vagy, mégis lehet olyan, aki ezzel nincsen tisztában.

A mezőkövesdi sportiskolában kezdtem a spotpályafutásomat, küzdősport kivételével mindenben részt vettem: labdarúgás, kézilabda, torna stb. 8. osztályos koromban elkerültem labdarúgó iskolába, utána pedig középiskolában Békéscsabán labdarugóként tevékenykedtem.

Volt egy sérülésem, és utána az ökölvívást választottam, ami a sportpályámat kiszélesítette: voltam nemzetközi kupagyőztes, Mátra-kupát nyertem, magyar bajnokságon ezüstérmes, felnőtt válogatott keret tag voltam. Elhagytam az országot 1999-2000 környékén. Spanyolországban még bunyóztam 2 évet, aktív pályámat 2002-ben  zártam le. 2012. áprilisáig külföldön éltem.

 

Miután befejezted a versenysportot utána sem szakadtál el a sporttól?

Nem, nem egyáltalán nem: Angilában elvégeztem egy TRX iskolát, amit próbáltunk professzionális szintre emelni. Folyamatosan edzésekre jártam, elkezdtem kint egy iskolát – szakedzőit- amit ugyan egy év után abba kellett hagynom, mert hazaköltöztem. Mindenképpen a sporton belül maradtam, ez kitöltötte a mindennapjaimat. Edzéseket tartottam folyamatosan, de itt már a funkcionális edzés került előtérbe.

 

Térjünk rá Mezőkövesdi KC-ra mióta vagy a csapat mellett?

2012-ben költöztem haza, Vácon voltam először erőnléti edző, Dr. Ökrös Csabával a felnőtt lányoknál: ott 5. helyet értünk el, magyar kupában a bronzérmesek voltunk. Elkerültem Békéscsabára a felnőtt csapathoz Dr. Ökrös Csabával együtt, és amikor fél évkor leváltották a vezető edzőt, akkor került Mezőkövesdre Avar György, és én vele kezdtem el dolgozni. Azt még szeretném elmondani, hogy amikor Rosta István volt a junior válogatott szövetségi kapitánya, akkor még Angliából hazajárva sokszor segítettem neki funkcionális edzésekkel.  2012-ben kezdődött a pályám kézilabdán belül – Dr. Ökrös Csaba látta a munkámat egy edzői továbbképzésen: van egy speciális gyakorlatsor, amit én csinálok a világon egyedül. Ez megtetszett neki, és maga mellé vett. Közös munka során látta a többi munkámat is, és amikor Békéscsabán leváltották az edzőt, akkor hazakerültem Mezőkövesdre (Mikulás Gábor Elnök úr felkérésére), és elvállaltam a csapatnál a munkát.

 

Tavaly már egyszer láttam ezt a speciális edzőmunkát élőben Holló Balázs esetében.

Igen, Balázzsal 2009-től dolgozunk együtt. Balázs bátyja keresett meg, hogy van-e olyan gyakorlat sor, amivel a kézilabda kapusok láb munkáját lehet gyorsítani. Tudta, hogy az ökölvívásból jövök. Elkezdtünk Balázzsal tenisz labdázni és szisztematikusan felépítettünk egy olyan gyakorlatsort, ami kifejezetten a függőleges irányú mozgást gyorsítja. Dr. Ökrös Csabával ezt már lebontottuk különböző posztokra is, emellé jött a trx, a ketlebell, és az egyéb funkcionális eszközök. Még 2009-ban vizsgáztam a TRX-ből, ez egy funkcionális hevederrel ötvözött gyakorlatsor, ezt összekapcsoltuk a labdázással.

 

2009-ban a trx még nem volt annyira népszerű Magyarországon ugye?

Á, nemhogy Magyarországon, a világban sem!

Igazából 2012-ban voltak olyan klubok Budapesten, akik ezt az eszközt még nem ismerték fel.

 

Ha jól gondolom, akkor ezeket a funkcionális eszközöket alkalmazod az edzések során?

Igen, igazából a kondicionálásban azokat a hiányosságokat véltem felfedezni, hogy a mélytörzsi izmokat, alhasi izmokat, gerincfeszítő izom, ami legfontosabb ahhoz, hogy stabilizáljunk, azokat kell fejleszteni. Mivel szabadkezet kaptam az erőnléti edzésekben, ezért olyan dolgokat hoztam be, amelyek inkább saját súlyos edzésformák. Amire igazán büszke vagyok azok nemcsak az eredményeink, amit sikerült a csapattal elérni, hanem elmondhatom, hogy ennek a munkának az eredményeképpen minimális Mezőkövesden a sérülések aránya.

 

Az idei csapatra rátérve: milyen volt az erőnléti állapotuk, milyen most, és szerinted hova lehet eljutni?

Először is azt kell elmondanom, hogy általában a mezőkövesdi klubnál minden évben nagy váltások vannak. Teljesen új csapattal kezdtem, van egy-két fiatal aki már dolgozott velem: Kovács Bence, Bartók Levente és akik tavaly az U23 csapat tagjai voltak. Minden év úgy kezdődik, hogy újra kell tanítani a sorokat, újra kell mutatni a gyakorlatokat. Mindig nagyobb fejlődést lehetne elérni. Amikor jól is ment a csapatnak, egyben tudtuk tartani a vázat (Skaliczki László idejében) a gerincet megtartottuk. Probléma az volt, hogy megint kaptunk egy új csapatot, akiknek teljesen ismeretlen volt ez az edzés módszer. Lehet, hogy hallani hallotta, de soha nem tapasztalta. Tényleg nagyon az aljáról jövünk: a csapat erőnléti állapot amilyen volt, kicsit elszomorító – egy élsportolónak nem lehet ilyen állapotban lennie.

A csapat összetétele nagyon szerencsés, fiatalok, egyben vannak; ami munkát kérek tőlük, azt elvégzik duzzogás nélkül többé-kevésbé. Valamilyen szinten tolerálom őket, ez ennek is köszönhető. A csapat atmoszférája nagyon jó, emberileg teljesen rendben vannak, nincs egymásra mutogatás.

Az erőnléti edző két dologhoz tud igazán hozzászólni: a testhez és a lélekhez. A test az egyértelmű dolog, anatómia, erősítés. A lélek definíciója: az értelem az érzelem és az akarat. Mindhármat tudja az erőnléti edző befolyásolni.

Fizikálisan gyengék voltak, hogy most milyen állapotban vannak, arra azt mondom, hogy le a kalappal előttük, mert sokkal jobbak, mint amilyenek voltak. De még mindig azt kell mondanom sajnos, hogy amit el tudnánk érni, ahhoz képest, még mindig nagyon gyengék vagyunk. December-januárra kell kiteljesednünk, mert amit eddig nem csináltak (törzsizom-, alhasi izom erősítés) azt most kell pótolniuk. Ez egy folyamat, fokozatosan kell haladnunk, de azt gondolom, hogy ha ez a jó kapcsolat a vezetőedzővel és a csapattal megmarad, akkor szép jövő elé nézünk. Szorgalommal és becsületes munkával előre tudunk lépni.

 

A csapaton belül Drizner Péter a főnök, mint vezetőedző, ez ugye mindenkinek világos! Ezen kívül a Te munkádba, mint erőnléti edző munkájába ő bármilyen szinten bele szól-e, vagy csak megfogalmazta a célt, és Rád bízta a megvalósítást?

Minden edzést leírok, elküldök Neki, folyamatos kapcsolatban vagyunk. Természetesen minden esetben visszajelzést kapok. Elfogadja, és elismeri a munkám, hiszen amikor még nem ilyen viszonyban dolgoztunk együtt, hogy ő volt a főnök, akkor is sokszor megkért, hogy tartsak edzést az utánpótlás csapatoknak. A szakmai munkámat soha nem kérdőjelezi meg, én érzem úgy, hogy be kell számolnom neki. Előfordult olyan eset, hogy egyeztettünk, és elvett az edzésből, de az Ő felelőssége a csapat szereplése, Ő viszi vásárra a bőrét. Mindig kikéri a véleményemet, a szakmai kapcsolatunk kiváló. 100 %-os szabadkezet kapok. Még nem volt olyan visszajelzés, hogy nem bízik a munkámban.

 

A csapattal az edzőtermen kívül is kiváló a kapcsolatod. Jól látom ezt?

Kívülről tényleg úgy látszik, hogy jó, azonban az elmúlt évek tapasztalata alapján hibának értékeltem magamban, hogy túlságosan nyitott voltam a srácok felé. Kialakult egy baráti kapcsolat, ami aztán hátrányos, amikor egy nehezebb periódusnál tartunk. Megfogadtam, hogy ugyan úgy ott leszek a csapat mellett, segítem őket, de a nagyon közeli baráti viszonyt most nem engedhetem meg magamnak, mert tanultam múltbéli hibáimból. Név nélkül van a klubnál olyan játékos, akivel évek óta baráti a viszonyunk, bár soha nem dolgoztunk együtt. Most fog megromlani, mert nem végzi el azt a munkát, amit kérek, vagy elvárok tőle. Szóval igen, jól látod: a kapcsolatom jó a csapattal, de tartjuk azt a bizonyos 3 lépés távolságot, ami kell, hogy legyen edző és versenyző között.

 

Pont a mai edzésen volt egy momentum, amikor fel kellett emelned a hangodat, mert mindenki mással foglalkozott és dumált. Helyre kellett tenni a társaságot, mert lehet, hogy jó a viszony, de a teremben Te vagy a főnök.

Amikor az erőnléti edzés van, én vagyok az első ember. Felelősséggel tartozom feléjük, hogy fejlődjenek, hogy ne sérüljenek meg, nemcsak azért vagyunk ott, hogy kitöltsük az időt. Nem szeretnék 5-ször elmondani egy feladatot, mert járok körbe, ellenőrzöm a végrehajtást inkább. Amikor a szakember beszél, akkor jogosan várom el, hogy rám figyeljenek, ne a poénkodás menjen és a röhögcsélés. Ezzel a nem odafigyeléssel az én munkámat is bagatellizálják.

Ha profi szemlélelet akarunk megvalósítani, az idősebb játékosoktól elvárjuk, hogy profi módon dolgozzanak, és akkor a fiatal játékosok nem szólhatnak egy szót sem. Sajnos vannak konfliktusok: a fiatal játékosok észrevesznek dolgokat, panaszkodnak. Elszoktam nekik mondani, hogy attól nem lesz nektek jobb, ha panaszkodtok, végezzétek el a munkát és akkor minden rendben lesz. Ezeket a vadhajtásokat idő előtt le kell nyírni, mert a csapat csak együtt tud előre jutni.

 

Legyen ez a záró gondolat: köszönjük az interjút, hajrá MKC.

 

Hajrá MKC!