MKC-PLER értékelések

Hutvágner István szerint a végére elfáradtak,  Skaliczki László kicsit elérzékenyült.

Hutvágner István: Ötven percig reménykedtünk, akkor még vezettünk is, az utolsó tíz percben fizikailag, fejben is elfáradtunk, nem tudtunk tisztességes kézilabdát produkálni. Kevesen vagyunk ehhez a meneteléshez, az ilyen élet-halál rangadókhoz. Rengeteg volt a meccs, nincs erős keretünk, sérültjeink is voltak. Nem volt bennünk több, nem tudtunk belelkesedni. Ha tudtunk volna még egyet lőni, talán kihúzzuk. Az élet-halál harcnak lehet, hogy vége, ha két kieső van, akkor az Eger és mi vagyunk azok, reménykedhetünk, hogy a legjobb kiesők leszünk, Egerben élet-halál harc lesz, nem lesz könnyű dolgunk, a végét járjuk fizikailag és mentálisan is.

SKaliczki László: Köszönöm a szurkolóknak, a Magico tett felém egy olyat, amit őszintén adtak. Ma csupa ilyen dolog volt. Picit el is érzékenyültem, nehéz is volt koncentrálni. Sokminden végigfutott az ember agyán, 90 tétmérkőzés lezajlott különböző célokért. Mindig lehetett számítani a szurkolókra, a csarnok dolgozóira. Ha valahova elmegy az ember gyüttmentként fontos, hogy ilyen dolgokat átéljen. Ilyenkor tudja meg az ember, hogy mi a haza, ahol vannak olyan emberek, akik értékelik, figyelik a munkáját. Minden kollégának azt kívánom, jó érzés volt átélni. Sok felejthetetlen, idegfeszítő, izgalmas, szép meccset átéltem, ez nagyon sok nyom a latban.
Amikor ilyen ünneplésben volt részem, mindig rosszul játszottunk. Féltem attól, hogy nagyon akarnak a fiúk, hogy emlékezetessé tegyék, s olyan csapattal álltunk szemben, amely az utolsó szalmaszálba kapaszkodott. nem adta meg magát, sokszor fölállt, újítani kellett. Az egri meccs után “Tanár úr, nem készültem”, ha így kell készülni, akkor fölösleges is vagyok. Tegnap mondtam egy kis motivációs beszédet, ennyi volt a fölkészülés. Abban bíztam, marad annyi a taktikánkból, 23. meccsünk volt, sok embernek misztikailag jó szám, s az eredmény is. 16 ponttal vezettük a rájátszást, ott lehetünk a 24 pont közelében. Most 22 van, az én szerencseszámom. Szerencsénk volt, de azok a fiúk, akikből úgy láttam, ezen a napon a legtöbb jön ki, maximálisan odatették magukat, a végén behúzták a meccset. Örültem, hogy két olyan játékvezető vezette a meccset aki annak idején ellenfélként az Úttörő Olimpián ellenfélként a csapatom ellen pályára lépett. Azóta sokszor találkozott a pályafutásunk. Köszönöm mindenkinek. A Cegléd ellen már borzasztó nehéz előhúzni dolgokat, de sportemberek vagyunk, eltoljuk négy nappal a pihenést. Amikor télen fölmerült részemről is a hogyan tovább, mindkét dolog teljesült, amit szerettem volna. Az egyik a Magyar Kupa, a másik pedig ez, hogy közösen ünnepelhetünk. A nehézségeken átlendülve a kézilabda azt szolgálja, amit kell, a szórakoztatást, a város hírnevét öregbíteni, az itt élőknek dicsőséget, örömet szerezni. A szponzorok is megteremtették a lehetőséget. Köszönöm mindenkinek a munkát, jó érzéssel tudok távozni Mezőkövesdről.