A védekezés volt a kulcs

Skaliczki László szerint jobb lett volna a hatvanadik percben utolérni a szegedieket.

Skaliczki László: A kulcs a védekezés volt, jól vettük el a területet az átlövőktől, viszont a beállókat, széleket nem sikerült rendbe tennie az első védővonalunknak, meg tudtak bontani bennünket. Nem volt az elején plusz kapusteljesítmény, s a szerzett labdákkal sem tudtunk igazán élni, elkapkodtuk, belehibáztunk. A fal elleni támadójáték akadozott már Csurgón is, levették az átlövőket, kiszorították őket, ezekből kevesebb gólhelyzet volt. Örültem, hogy a szünetben belátható távolságban voltunk. A második félidőben viszont támadójátékban több ötlet volt felállt fal ellen, volt több átlövés, szélen még több lehetett volna, inkább betörésekkel operáltunk, ezeket jól elővételezték, támadó hibát kényszerítettek ki. Fontos volt lélektanilag, hogy mindig közel voltunk, s csoda volt, hogy utolértük őket. Jobb lett volna a 60. percben, amikor lefújták. Akkor viszont rendezte a sorait a Pick, nem tudtuk a vonalakat megjátszani, pedig megnyíltak, s hibáztunk.

Sok tanulság van, de van korlátja, hogy átvigyük ezt a játékba, az egyéni képességeken, ellenfeleken is múlik. Van vágy és realitás. Egy van, amit elvárok, hogy azt játsszuk, amit gyakorlunk. A probléma, hogy ez nem történik meg, így ad hoc játék van, nincs igazán az a taktika, amit gyakorlunk. Egyéni partizánakciók vannak, amivel zavart okozunk, de nem tudjuk uralni a meccseket. Mindig mi megyünk utánuk, ez így volt eddig. Az a lényeg, hogy amit jobbá tudunk tenni a játékban, a közösségben, hogy együtt dobogjon a szív, azt tegyük. Ha ez meglesz, akkor a hozzánk hasonló, vagy kicsit jobb csapatok ellen sikerrel vehetjük föl a küzdelmet.

Az elmúlt három meccsen látszott, hogy az átlövő kapacitás véges, nem véletlenül vagyunk az utolsó régióban. A lövők tudásmennyisége is véges, jobbkezessel oldjuk meg a jobbátlövő posztot. Beszorulunk egy oldalra, játékunk nem folyamatos, kicsit erőlködő. Azok, akik most is végigjátszották a meccset, néhány cserével, ennyien vannak, eddig jó volt a játék. A beálló poszt hektikus, nyitott védekezés ellen eltűntek.

Tavaly később találkoztunk a Gyöngyössel, akkor előrébb voltunk. Ez most kicsit korán van, rövid volt a felkészülés is, jönnek sorban a meccsek. Szakedző legyen a talpán, aki ebből most stabil formát csinál, s ilyen vékony keretből csodát csinál. Kényszerpályán mozgunk, meglátjuk, mennyi energiánk maradt. Két soros csapatok, akinél minden posztra két ember van, masszív védekezésük van egy sorban, mennyire tudjuk átlőni, átjátszani, a gyors játékukat kontroll alatt tartani. Esélyesebb a Gyöngyös, tavaly is az volt. Nem tudom, milyen meccs lesz, amiben bízhatom, hogy a harci kedve mindenkinek jó, bár van, akinek még javulhatna. Ha egyszer sikerülne megvalósítani azokat az elképzeléseket, amit összerakok, akkor optimista lennék. Ebben bízom.