Rosta Miklós szerint a Győr még nem volt elég rutinos
Rosta Miklós szerint döntő volt, hogy a Kövesdnek több rutinos játékosa van. És neki még mindig lehet három jó éve. Meg két rossz.
Fotó: etokc.hu
– Miért veszítette el a mérkőzést a Győr?
– Inkább a Kövesd nyerte meg. Jobban akarták, jobban rápörögtek a meccsre. Volt két extra teljesítményük is, Kiss Olivér és Dobó Zsolt révén, ez döntött.
– Miben volt még jobb a Kövesd?
– Amikor itt játszottam, hazai pályán mindig megdolgoztunk a sikerért, mindig plusz motivációt jelentett ez. Nekik vannak rutinosabb NB I-es játékosaik, nincs rajtuk a pelus, Dobón és Kissen sem. Nekünk 3-4 rutinosabb játékos van, a zöme fiatal, akiknek eddig 5-6 NB I-es mérkőzése van, s még benne van a zabszem a hátsójukban. Olyan hibákat követnek el, amelyeket két év múlva már valószínűleg nem fognak, de most még igen.
– Ez a mérkőzés számotokra is fontos volt.
– Úgy készültünk, hogy nyerni akarunk. A nagyobb ellenfelekkel szoros mérkőzéseket játszottunk, de azok még babszemre vagy gyufaszálra mentek, szóval nem tétre, ez pedig már egzisztenciára. A Kövesd, mi, a Cegléd, az Orosháza és a Vác az alsóházban küzd majd a jobb helyekért. Nem dőlt még el semmi. A pillanatnyi forma dönt, a hazai pályán aratott győzelmek, s, hogy idegenben ki tud pontot csípni. A play off már más történet. Hosszú évek tapasztalata, az dönt majd, hogy a rájátszásra ki tud plusz anyagi erőforrást előteremteni. Milyen külföldi játékosokat húznak elő a tarsolyukból és azokat hogyan osztják szét, kiknek adják a jobb, drágább játékosokat.
– Milyen érzésekkel tértél vissza Kövesdre?
– Mindenki körbecsókolgatott, nem haragban váltunk el. Az az év sajnos nem úgy sikerült, ahogy akartuk. Abból a csapatból hárman maradtak itt, ez a profi élet. Örömmel jövök Kövesdre, barátokat szereztünk, akikkel tartjuk a kapcsolatot. Örülök, hogy az utánpótlás sikeres, a juniorokkal kikaptunk. Egyik szemem sír, a másik meg üveg, azaz nevet. Most Bán Norbi, Kovács Petike, Jancker, Sipi rendre ott ül a padon, ha még nem is olyan szintűek, de Laci bácsival nekünk is volt egy kis közünk hozzájuk. Fekete Dani és Stáb Bence, amikor kimentek külföldre, felhívtak és megköszönték azt a két évet, lehet, hogy az is kellett, hogy ki tudjanak menni. Az utánpótlás edzők legnagyobb öröme, ha NB I-es meccseken látják a fiatalokat.
– Most 45-ös szám volt a hátadon, elmégy ötvenig?
– Ha lesz olyan klubvezetés, aki azt mondja, lehet. Egyelőre nem lógok ki a sorból. Van még három jó meg két rossz évem, de ezt mondom már tíz éve.
70 hozzászólás