Interjú Drizner Péterrel

Hirtelen érkezett, és nagy meglepődést okozott a váltás. Tudnál beszélni arról, hogy mi volt az oka?

– Az oka nem annyira furcsa, inkább az időzítés…az rettenetesen. Igazából annyi történt, hogy a játékosok jelezték, hogy úgy érzik, hogy – ahogy mondani szokták -, megfáradt a kapcsolat. Ezt mérlegeltem viszonylag gyorsan és úgy éreztem – még ha az időzítés újból mondom nem is szerencsés -, hogy ez a legjobb megoldás. Ahogy már pár nap eltelt az események óta, így már biztos vagyok benne, hogy ez a jó döntés elsősorban az egyesület számára, természetesen az én, és a játékosok számára is. Ezek másodlagos dolgok, mindig azt kell nézni, hogy a klub hogyan tud ezekből a helyzetekből jól kijönni. Ez volt tehát az oka. Biztos, hogy van igazuk és én is úgy érzem most, hogy ezt már jóval korábban, nagyjából 3 évvel ezelőtt meg kellett volna lépnem, ezt el is mondtam a vezetőségnek. De ezt csak utólag látom ilyen tisztán, ezt közben egyáltalán nem éreztem így. Nagyon jól esett, hogy a vezetőség és Szabó János elnök úr is a végsőkig próbáltak marasztalni, de örülök, hogy elfogadták azt, hogy szerintem az a legjobb döntés, ha más lesz az MKC vezetőedzője innentől. Ennek tükrében az utolsó bajnoki érdekes volt, mivel én már a játékosokkal a mérkőzés előtt közöltem a hírt és a vezetőséggel is megbeszéltük, hogy ez az utolsó meccs. Érdekes dolog, de ez egyben az első és az utolsó bajnoki volt számomra egy szezonban, és örülök, hogy a közönség jól szórakozott. Ők valószínűleg semmit nem vettek észre az aktuális helyzetből. Sok sikert kívánok a csapatnak és biztos vagyok benne, hogy lesz előrelépés a tavalyi szezonhoz képest és bízom benne, hogy elérjük azt a célt, hogy a tabella első felében végezzünk a bajnokságban.

Hosszú időt töltöttél edzőként az MKC-nál. Hogyan gondolsz vissza az elmúlt évekre, mik a legkedvesebb emlékeid?

– A felnőtt csapatnál 2017 óta dolgoztam, ugye a 2017/18-as szezon volt az első, de már előtte 2013 óta különböző utánpótlás csapatok mellett voltam. Rengeteg emlékezetes dolog történt, és nem is szeretném szétválasztani a felnőtt meg az utánpótlás dolgait, mivel sokszor a „szereplők” is ugyanazok voltak, csak más életkorban. Másrészt nekem is nem mondanám, hogy a kedvenc emlékem a felnőttel vagy az utánpótlással volt. Az biztos, hogy már az első szezon nagyon jó volt a gyerekekkel, elképesztő pünkösdi tornát játszottunk Kalocsán 2014-ben. Ez örök emlék, és nagyon jó videók vannak róla, amiket néha-néha még vissza is szoktam nézni, mert tényleg jó visszagondolni rá. Ezután következett a felnőttel az NB I/B-s bajnoki cím, ami nagyon komoly csapatteljesítmény volt. Az a szezon, illetve az azt követő 2 bajnoki szezon az NB I-ben nagyon meghatározó volt. Sokat tanultam én is, a játékosok is, és úgy gondolom az egyesület is profitál még azokból az évekből. Nyilván a Covid és a visszalépés az NB I-ből egy nagy törést okozott. Ennek ellenére azt mondanám, hogy az egyik, vagy talán a legmeghatározóbb élményem az a Covid időszakából volt edzőként. A teljes lezárás alatt az utánpótlás játékosokkal videós edzéseket meg hasonlókat tartottunk, és teljesen megdöbbentő volt, hogy 2.5-3 hónapig csak ezt tudtuk csinálni. Sajnos nem volt másra lehetőség. Bár nem voltak sokan, de azok, akik végigcsinálták, elképesztő fejlődésen mentek keresztül úgy, hogy nem fogtak labdát a kezükbe. Amikor újra találkoztunk a játékosokkal a Mező Ferenc Iskola rekortánján, akkorát ugrottak, meg úgy futottak, hogy döbbenetes volt számomra látni és ez nagyon meghatározó élmény volt nekem. Emellett azok a termi és futópályás edzések végig a Covid alatt, amikor itthon voltak azok a játékosaink is, akik időközben ilyen-olyan komoly csapatokhoz elkerültek tőlünk, illetve itt voltak azok a magyar játékosaink az NB I-ből, akik még nem találtak maguknak másik csapatot és nagyon komoly edzéseink voltak. Olyan egymás elleni játék volt, hogy volt benne 15 éves lánytól kezdve 25 éves felnőtt férfi NB I-es játékosig mindenki. És ezek a játékosok annyira csak a játékra koncentráltak, hogy én se előtte, se utána nem láttam ilyet. Nekem ez egy nagy élmény, és nekem ez a mérce színvonalban és hozzáállásban, mint amit ezektől az amúgy nagyon nehéz helyzetben lévő gyerekektől meg játékosoktól tapasztalni lehetett. Utána már jöttek a munkásabb évek sok feladattal, és jöttek a nem mindig sikeresen zárt szezonok, majd 2022-ben kiestünk az NB II-be. Örülök, hogy sikerült egyből visszajutni és úgy-ahogy, de stabilizálni a helyünket a másodosztályban. Az is meghatározó élményem, hogy milyen kvalitású játékosok voltak az ember keze alatt az elmúlt években. Engedjék meg, hogy játéktudásra Csörgő Kristófot emeljem ki és profizmusban, hozzáállásban Szabó Teklát. Ők fényévekre voltak attól, amit egy átlagos játékos képvisel és jó volt velük dolgozni. Emellett öröm volt minden olyan mérkőzés, amely a bravúr kategóriába tartozik, legyen az egy felnőtt meccs, vagy egy Diákolimpia mérkőzés. Ezekből szerencsére sok volt, és bízom benne, hogy lesz is még nekem is, illetve a felnőtt csapatnak és a korosztályos csapatoknak is.