A héten rengeteg kisebb-nagyobb sikernek örülhettünk, továbbjutott a felnőtt csapatunk a Magyar Kupában, Csörgő Kristóf győztes gólt lőtt az ifjúsági válogatottban, Marczis László és Vincze Péter bekerült a serdülő válogatott bő keretébe, megszerezte első győzelmét a lány serdülő csapatunk a bajnokságban, valamint megyei döntőbe jutott a Szent László Gimnázium csapata a középiskolai diákolimpián. Drizner Pétert kértük, hogy értékelje bővebben az elmúlt hét eseményeit:

“Ezen a héten tényleg szinte csak jó dolgok történtek a Mezőkövesdi KC-val kapcsolatban, győztes mérkőzések, korosztályos válogatott behívók, de mégis egy olyan eseményt kell kiemelnem, ami hivatalosan nem is feltétlenül az MKC-hoz kapcsolódik, ez pedig Szabó Tekla visszatérése egy súlyos térdsérülés és több, mint egy év után a Szombathely színeiben. Róla tudni kell, azonkívül, hogy korosztályos EB-ezüstérmes, hogy a Csörgő-Sárosi féle generáció és edzéscsoport tagja volt évekig, de az ő korosztályában még nem volt lánycsapata a klubnak, ezért a középiskolát Dunaújvárosban kellett elkezdenie, majd idén nyáron került Szombathelyre kézilabdázni. Tavaly októberben szenvedett keresztszalag-szakadást, ami után a rehabilitáció nagy részét Mezőkövesden végezte. Ez eddig talán nem lenne különleges, amitől mégis az, az a hozzáállás és munkabírás, ahogy elvégezte. Minden a lehető legszerencsétlenebbül alakult, rengeteg nehézség, komplikáció, néha már szinte nem is hittünk benne, hogy van visszaút, de lett szerencsére. Merem állítani, hogy magasan a legprofibb játékosa a mezőkövesdi kézilabdának, ami nem azt jelenti, hogy mások ne lennének azok, de ő egy másik szintet képvisel, aki egy kicsit is ismeri, vagy látta edzeni, az nem tud nem egyetérteni ezzel. A nagy részét testközelből láttam a rehabilitációjának, utólag végiggondolva brutális volt és a legnehezebb benne, hogy bármennyire is próbálnak sokan segíteni egy ilyen sérülésnél, ezeknél a nehézségeknél, ami nála is volt, a sportoló végül mindig magára marad és egyedül kell megvívnia ezt a harcot és ettől is olyan értékes az, hogy újra a pályán van. Az egész felnőtt keret és a stáb nevében is mondhatom, hogy csak így tovább, mi nagyon szurkolunk.

A Magyar Kupában az eddigi legfiatalabb kerettel léptünk parkettre, mi sem tudtuk, hogy ez mire lesz elég. Az ellenfelünk is pihentetett pár kulcsjátékosát, de ennek ellenére komoly teljesítmény volt ez a győzelem. Két újabb fiatal, a 16 éves Szabó Patrik és a szintén 16 éves Vereb Máté is bemutatkozott tétmérkőzésen, számukra hasznos tapasztalat volt ez a pár perc, minannyian reméljük, hogy lesz még folytatása. A 20 éves Pelyhe Patrik is először védett végig 60 percet felnőtt mérkőzésen, voltak nagyon bíztató dolgok nála is, illetve a 17 éves Dócs Árpádnál szintén. Mindenképpen hasznos és jó dolog, hogy idén sok fiatalt sikerült kettős játékengedéllyel kiadni NBII-es klubokhoz (Dócs Árpád, Illés Nándor, Varga István – Törökszentmiklósi Székács; Pelyhe Patrik – Kazincbarcika; Bakó Bence – Acélváros Miskolc; Nick Bendegúz – Pilisvörösvár), van, akiknél egyértelmű telitalálat mindenkinek ez a konstrukció, de a többiek előtt is adott a lehetőség a fejlődésre. Várjuk a sorsolást, reméljük, hogy tudunk még menni legalább egy kört.

Csörgő Kristófot már nem kell bemutatni senkinek, 17 éves kora ellenére mi már régóta felnőttként kezeljük és ő is régóta felnőttként viselkedik. Bár titkon ezt vártuk tőle, hogy így fog játszani a válogatottban, ahogy szerencsére játszott a franciaországi tornán, de azért ez mégiscsak válogatott szint volt és komoly kézilabda nemzetek ellen játszottak. Az edzések és a Magyar Kupa mérkőzés miatt teljes egészében csak az Izland elleni mérkőzést láttam, de magyar és mezőkövesdi szempontból is szerencsére ez volt a legjobb. Az, hogy valaki válogatott szinten így játszik végjátékot, ahogy Kristóf, azért az nem mindennapi, reméljük, hogy sok ilyen lesz még a karrierjében. Egy kicsit elvonatkoztatva a hétvégétől vele kapcsolatban, azért azt most is el kell mondanom még egyszer, hogy ez tud kijönni akkor, ha a játékos játékos marad, nem akar edző lenni, a szülő szülő marad, nem akar edző lenni és akkor Mezőkövesdről is el lehet jutni a magyar korosztályos válogatottba, valamint az igazi profi karrier kapujába, ugyanis bármennyire is furcsa, de a pálya és a labda itt is ugyanakkora, mint Veszprémben és Szegeden.

Marczis László és Vincze Péter személyében két 15 éves játékosunk is bekerült a serdülő válogatott 60 fős keretébe, szeptemberben a kiválasztó kezdetekor nagyjából hasonlóan gondoltuk mi is klubon belül, hogy 1-2 játékosunk oda fog férni. Van még 3-4 válogatott közeli adottságú játékosunk ebben a korosztályban, biztos vagyok benne, hogy nekik is lesz még sanszuk, de természetesen csak akkor, ha Kristóf vagy Tekla lesz a példaképük és próbálják őket másolni, nem pedig harmad- vagy negyedrangú egyéb programok fogják felülírni azt az edzésterhelést, amit a mindenkori stáb próbál velük elvégeztetni.

Végre nyertek a serdülő lányok, nagyon várta már mindenki, nyilván ők a legjobban. Gratulálunk hozzá és várjuk a további sikereket. Remélem, hogy ezután még keményebben fognak edzeni, a klub továbbra is próbálja a lehető legjobb lehetőségeket megteremteni nekik, szerencsére az egyik legmagasabb az edzéslátogatás aránya náluk, emiatt is vagyok biztos benne, hogy csak idő kérdése, hogy meghatározó csapata legyünk a serdülő harmadosztálynak. Nekik is ugyanazt tudom tanácsolni, mint eddig bárkinek, professzionális hozzáállás és egyéni pluszmunka, a többi jön majd magától.

Hétfőn (november 8.) lesz hazai környezetben a megyei középiskolai diákolimpia négyes döntője, szeretnénk megnyerni. Az elmúlt két kiírást mi nyertük, tavaly sajnos a COVID miatt elmaradt, pedig országos nyolcas döntőre esélyes keretünk lett volna, ezt nagyon sajnáljuk, úgyhogy triplázni akarunk, de nem lesz egyszerű a feladat Ózd és várhatóan Kazincbarcika ellen.”

Sok ilyen hetet kívánunk mindenkinek! Hajrá MKC!

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •