Lezárjuk a 2017-es évet és ezzel együtt az őszi szezont is. Drizner Péter szakvezetővel és Tóth Koppány csapatkapitánnyal beszélgettünk.
Évzáró, vagyis inkább őszi szezont záró beszélgetésünkön Drizner Péterrel és Tóth Kopánnyal ültünk le egy pár dolgot megbeszélni. Általános kérdéssel kezdünk: hogyan értékelitek az őszi szezont?
Drizner Péter (DP): Ha a szezon kezdete mondják azt, hogy ennyi pontunk van, és csak ennyivel vagyunk lemaradva az első helytől, akkor nyilván aláírjuk. Így utólag azért egy pici hiányérzet van bennünk. Az utolsó két mérkőzésen nem sikerült nyerni, ez hiányzott ahhoz, hogy a tabella tetején teleljünk, de én úgy gondolom, hogy helyén vagyunk pontszámban és mutatott játékban is. Ha ezt a 17 pontot meg tudjuk fejelni tavasszal 1-el, 2-vel, akkor az nagyon szép eredmény lesz. Továbbra is körbeveréseket várok, biztos vagyok benne, hogy nem lesz még egy olyan sorozata a Balmazújvárosnak sem, mint amit produkáltak ősszel, amikor 5 forduló alatt 3 alkalommal szenvedtek vereséget, majd utána mindenkit legyőztek. Ezt szinte elképzelhetetlennek tartom. Ugyanennyi szerzett ponttal véleményem szerint dobogón végzünk, ha meg tudjuk fejelni, akkor pedig annál fényesebb érem lesz a jutalmunk, minél több ponttal többet szerzünk.
Tóth Koppány (TK): Nekem is kicsit keserédes a szám íze. Augusztusban, amikor elkezdtük a munkát, bíztam benne, hogy a dobogóra oda tudunk érni, de ott azért még elég sok feladat állt előttünk, amit meg kellett oldanunk. Teljesen új csapat verbuválódott, nem volt egyértelmű, hogy kijön úgymond a siker. Visszagondolva az elején elhullajtott pontokra: fájdalmas és talán nem is kellett volna elhullajtanunk őket, mert velük együtt most sokkal nyugodtabbak lehetnénk. Azonban ha meglennének akkor is, így meg aztán hatványozottan nehéz tavasz elé nézünk és mindent meg kell tennünk, hogy a dobogót megtartsuk.
Drizner Péterhez intézném a következő kérdést. Hogyan zajlott a csapatépítés? Tekintettel a sok új játékosra, mi volt a legnehezebb feladat az elején? Ezt az utóbbi kérdést Koppányhoz is intézném, nyilván játékos szemszögből tekintve.
DP: Sok mozgásterünk nem volt: június elején itt maradtunk szinte csapat nélkül. A tavalyi csapat minden tagjának lejárt a szerződése, mire az új elnökség felállt, addigra más sok játékosnak volt új szerződése valahol. A légiósokat alapbók nem akartuk és nem is tudtuk megtartani, a jobb magyar játékosaink pedig nagyon gyorsan találtak csapatot maguknak az új szezonra. Úgy álltunk, hogy 3 ember volt, akivel még érdemben lehetett tárgyalni, illetve mellettük voltak az U23-ból a fiatalok. Az volt tehát a koncepció, hogy azokkal a fiataljainkkal, akik megütötték az NB1/B szintjét, azonnal meg akartunk és hála Istennek meg is tudunk állapodni. Az volt a cél, hogy ne maradjunk teljesen játékos nélkül, mert előbb valamit mutatnunk kell, hogy aztán másokat is tudjunk igazolni. A fiatalokkal tehát hamar sikerült megállapodni, illetve Kovács Bencével is, ez nem volt annyira egyszerű történet. Sok helyről keresték, mert egyrészt fiatal, másrészt tavasszal nagyon jó szezont futott: őt ebből az osztályból gyakorlatilag mindenki kereste, de meg tudtunk vele állapodni.
Koppány volt a legelső, akit sikerült leigazolni úgymond a szezonra, végső soron hazatért. Akkor már nem néztünk ki rosszul, mert volt kapusunk –ez fontos-, cserekapusunk is volt Bartók Levi személyében, Bence révén volt egy játékosunk, akinél tudni lehetett, hogy a belső 3 pozíció közül az egyik meg van oldva. A legrosszabb esetet vázolva úgy álltunk, hogy már ki tudunk állni. Utána egyrészt mi is kerestünk játékosokat, másrészt ilyenkor menedzserek, álmenedzserek beajánlják az ilyen-olyan játékosokat, úgyhogy ment a szemezgetés. Volt, akit ismertünk, de olyan is, akiről senki nem tudta, hogy kicsoda: neki pár mérkőzését meg kellett nézni, hogy nagyjából képbe kerüljünk.
Tehát miután megvolt Koppány, a fiatalok és Bence, a beálló poszt következett. Túlkínálat volt, ha szabad így fogalmazni. Sok jó lehetőségből tudtunk és kellett választani. Az hamar eldőlt, hogy Jógát mindenképpen akarjuk. Ott az volt a kérdés, hogy milyen formában: átigazoljuk vagy a Gyöngyös kölcsön adja. Megtörtént a megállapodás, így már volt egy beállósunk is J Keresnünk kellett tehát egy másikat. /mindenki nevet/
Ákos már régebb óta képben volt, vele is sikerült megállapodni. Utólag ez egy nagyon jó döntésnek bizonyult. Persze mindenki, aki képbe került jó megoldás lett volna, de azt gondolom, a legjobbat tudtuk kiválasztani. A beállós posztot jól eltaláltuk.
Ezt követte a lövő irányító, szélső kérdés. Ilyenkor a szélső problémát kicsit elhanyagolja mindenki, mert úgy van vele, hogy majd lesz valahogy, majd valaki megoldja. Irányító poszton kicsit szerencsénk is volt, mert nem a Botondot néztük első körben, de szerencsére nem állapodtunk meg senkivel, amíg ő képbe került, utána meg viszonylag egyértelmű volt a szituáció. Botonddal nagyon hamar sikerült megegyezni, így már irányító poszton is nyugodtak voltunk.
A lövő poszt egész sokáig nyitottan maradt. Nagyon nehéz kérdés a legyen-e balkezes lövőnk? kérdésköre. Szorgalmaztuk, hogy legyen, de tovább fűztük a kérdést, hogy akkor ki legyen? Padla József került képbe, kettős szerepkörben: játékosként a felnőtt csapatnál, illetve az ifi csapatnál edzőként. Nos, mindenki láthatta, Józsi is, hogy ebben azért sokkal több van, úgyhogy tavasszal nagy feladatunk lesz, hogy ezen a poszton javuljunk, itt tudunk a legkönnyebben a legtöbbet.
A másik oldalra Vojinovicot ajánlották is egyrészt, másrészt ismertük. Azt nem tudtuk, hogy milyen volt az előző szezonja (Svájcban harmadosztályban szerepelt, illetve Szerbiában) , bár sikerült róla némi felvételt szerezni. Az látszott, hogy jó állapotban van, nincsen leépülve. Meg amire emlékeztünk ózdi időszakából, hogy fizikálisan nincsen különösebb problémája, képes sok gólt termelni egy meccsen. Abban bíztunk, hogy a Kovács – Vojinovic – Padla hármas elől be tud termelni annyi gólt, mellettük egy ügyes irányítóval, hogy ne legyen gondunk.
Mindkét szélre volt U23-as játékosunk, nem izgultunk igazán. Jobb oldalra Jancsóról említették az orosháziak, hogy tavaly Tatán volt kettőssel, idénre is mozdítható; emlékeztem is rá még tavalyról: azt mondtuk, hogy ha Jancsó megvan, akkor a jobb szél kész, mert a Hangyel – Jancsó páros azt megoldja, meg is oldotta.
A baloldalon tulajdonképpen beesett Menyhárt, ha fogalmazhatunk így. Szokták mondani, hogy nem kell izgulni, majd valaki beesik a végén: így is történt. Érdekes szituáció az övé. Amit a klub meg tudott tenni anyagilag ajánlatban, azt meg is tette Szepesi István felé. Szepi NB1-ben szeretett volna játszani, várható volt, hogy ha valaki ajánlatott tesz neki, akkor el fog menni. Amikor aláírt Szepi Egerbe, akkor ott picit létszám fölötti lett Menyhárt, adta magát a dolog, hogy jöjjön ide. Nekünk mindegy volt, hogy Szepesi vagy Menyhárt játsza a bal szélsőt, mert mindketten minőségi megoldást jelentenek a poszton.
Az első időkben fakadt ebből nehézség, hogy teljesen új volt a csapat?
DP: Az elején beszéltük és aztán tartottuk is magunkat ahhoz, hogy nem fogunk túl sok taktikai elemet játszani, csak olyanokat, amit mindenhol játszanak. Nyilván az egymás megérzése csak az idővel jön el. A mai napig küzdünk persze ezzel: nálunk még nincsenek meg azok /az összeszokott játékok – a szerk./, amik más csapatoknál, ahol 2-4 éve együtt játszanak már igen. Vannak olyan megoldásaik, amelyeket elővesznek, ha baj van; tudjuk, hogy ezt fogják csinálni és megcsinálják. Szóval nekünk ez még nincsen, de az idő telik és már tavasszal is előre fogunk lépni ezen a téren. Nem akartuk bonyolítani a dolgokat, a felkészülés alatt megsérül Padla, majd Vojinovic is, így túl sok variációs lehetőségünk nem is volt lövő pozícióban. Ákos pedig kijött irányítóba. Ez eredetileg nem volt betervezve, legalábbis a mi fejünk, szerintem nála igen /nevet/. Így viszont volt középen egy magas játékintelligenciával és komoly tudással megáldott játékosunk, aki elég sok mindent lezongorázott abból, hogy nézzen ki a támadójátékunk. Ez nekem nagy könnyebbség, mert mindig segít, ha van egy olyan játékos, akire hallgatnak a többiek, elfogadják, amit mond, nem kérdőjelezik meg. Piciket próbáltunk már belevariálni a szezon második felében, látható eredmény nélkül egyelőre. Tanulnunk kell, hogy hogyan tanuljunk meg gyorsabban dolgokat. Tavasszal feladatunk lesz, hogy több játékot játszunk, néhány játékot több verzióban kell játszanunk, illetve sokkal gyorsabban kell játszanunk, mert ez a fejlődés útja.
A sok új játékos ellenére vagy éppen miattuk, a csapategység mennyire gyorsan állt össze? A 0. perctől a csapat mellett vagyok én is, egészen hihetetlen volt látni, hogy mindenki barátként viselkedik a másikkal.
TK: Teljesen jól látod, az első pillanattól kezdve működött a dolog. Nem minden csapatnál van így, nem minden játékossal van így, hogy az első perctől kezdve megérti magát mindenki a másikkal. Ez egy szerencsés válogatás lett, nagyon jó a csapategység és tényleg pályán és a pályán kívül is megteszünk egymásért bármit. Petinek igazából csak a karmesteri pálca kell a kezébe, mert a többit mindenki meg tudja és meg is akarja csinálni.
Én minden évben átesek szinte azon, hogy új csapattal kezdem a szezont. Időigényes az, amíg összeszokik a brigád, nekem külön feladat, hogy összeszokjam a védelemmel. Ez egy lassú folyamat, de nagyon jó úton járunk és biztos vagyok benne, hogy tavasszal ebben is biztosan előrébb fogunk tartani.
Pap Tamás Elnök Úr még a nyáron azt mondta, hogy az elnökség reális elvárása az 1-6 hely megszerzése. Az első két döntetlen után elkezdtek jönni az eredmények, aztán hirtelen a tabella élén találtuk magunkat. Volt ebben némi meglepetés számotokra vagy teljesen természetesnek vettétek?
TK: Úgy gondolom, hogy ebben meglepetés nem volt a csapaton belül. A felkészülési meccseken sem találtunk legyőzőre. Egészen mostanáig és véleményem szerint tavaszra is megmaradt / megmarad a hit. A hit abban, hogy nekünk ott a helyünk a tabella elején és meg tudjuk nyerni a bajnokságot.
DP: Akkor az 1-6 reális célkitűzésnek tűnt. Az első két forduló után még inkább annak tűnt. Egy csapatot sem tudok mondani a bajnokságban, aki ellen ne mi lennénk, ha csak kicsit is, de az esélyesek: egyikről sem gondolnám, hogy jobbak nálunk. Pillanatnyi dolgok döntenek: forma, van-e sérülés, mennyire tudtak egymásból felkészülni. Alapvetően ott van a helyünk a tabella elején. Azt azért látni kell, hogy az utóbbi években NB1/B Keleten, mint ez, nem volt. 3-4 jó mérkőzéssel oda lehet jutni a tabella elejére, ugyanakkor 3-4 rossz meccsel óriási lehet zuhanni. Óvatosan kell bánni az esélyekkel, például mi Mizsén kezdünk, a 3. helyezett játszik a 10. ellen. Nem biztos a sima vendég. Nem sima, de vendég persze /nevetnek/. Minden fordulóban, minden mérkőzésre igaz, hogy nagyon kiegyenlített a mezőny. Nekünk hét közben kell jobban felkészülni, mint az aktuális ellenfelünk., ez lehet a kulcs. Játékosállományban senki nem lesz erősebb nálunk. Hivatalosan 1-6, nem hivatalosan ebben a pillanatban dobogó a cél. Remélem, hogy márciusban módosítunk egyet, áprilisban még egyet és akkor a végén ott leszünk a spiccen. Ehhez persze sok mindennek össze kell jönni: el kell kerüljenek minket a sérülések, oda kell tenni magunkat minden meccsen 100%-osan. Nem fogunk tudni hibátlan tavaszt csinálni, ezt is meg kell tanulni kezelni.
Minden csapatnak a saját kezében van a sorsa, nem kell megijedni, ha valaki lemarad márciusra 3-4 ponttal, bármi lehet még belőle. Nagyon kell készülni, nagyon kell akarni.
Picit lazább témára áttérve. Kintről nézve azt látni, hogy van a csapatban pár mókamester, főleg Jancsóra, Jógára, Menyhártra gondolok. Az öltözőben is ők viszik a prímet?
TK: Az öltözőben is ugyanúgy viselkednek, mint a pályán vagy mint edzés közben. Azonban az öltözőben többen is csatlakoznak hozzájuk, így igazán jó a hangulat J Senki nem jött még ki az öltözőből sírva, mert valami nem tetszik neki. Panaszra nem lehet oka senkinek, mert ritka jó csapat jött össze.
DP: Alapvetően fontos a jó hangulatot fenntartani, mert jobban megy a munka is. /Nevetésbe fullad a válasz…:D)
Zárásként is egy általános kérdés jutott, amilyennel nyitottunk is. Mit vártok a tavaszi szezontól?
DP: Gyorsulnunk kell, de úgy, hogy közben nem nő meg túlságosan a hibaszám. Az utolsó két meccsen szerettünk volna gyorsabban játszani, de beleszaladtunk olyan amatőr dolgokba, amiken muszáj változtatnunk. Erre fogunk edzeni januárban is már, illetve tavasszal végig. A játékainknál igyekszünk majd a gondolkodási időt levenni, amennyire csak lehet. A gyors középkezdésekre sokkal nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni tavasszal, a gólra – gól szituációkat kell gyakorolnunk majd. Ebben sok lehetőség van rendezetlen védelem ellen, azonban eddig nagyon gyengék voltunk ezen a téren. Ezt egy kicsit másfajta módon fogjuk megoldani az edzőmeccseken. Ott nem érdekes, hogy mennyire lesz eredményes vagy sem. Aztán majd a bajnokin meglátjuk, mennyire sikerült begyakorolni: azért meccsenként 2-3 gólra – gól szituációt jó lenne behúzni. Ebben a helyzetben a mezőnyjátékosok okosan mutogatnak hátra, hogy nagyon lassan jön ki a labda, hát most direkt egy olyan módszert fogunk kipróbálni, ahol mindegy, milyen sebességgel jön ki a labda.
Átlövésekben mindenképpen javulnunk kell, ha nem fogunk javulni, nem leszünk dobogón, ez viszonylag egyértelmű. Irányítóinktól és mindenkitől nagyobb veszély kell a távoli zónából, akkor több helyünk beállóban és szélen is. Nagyon kevés labda megy szélre, ennek ellenére a szélsőink vállalnak, de azok nem mindig olyan szituációk, amelyeket el kellene vállalni.
Szóval gyorsabb játék, több átlövés és persze a védekezés, ami az alapja mindennek. Az is biztos, hogy a heti 2 videó, heti 3-ra fog bővülni. Kell, mert többet fognak ellenünk készülni, tehát nekünk is jobban fel kell készülnünk.
Ha az előbb vázolt dolgokban javulunk, akkor el fogjuk érni a céljainkat!
TK: Úgy gondolom még egy lapáttal rá kell tennie a saját teljesítményére, akár játékos, akár edző, akár elnökségi tag. Ha mindenki odakoncentrál, akkor sikeresen el tudjuk érni a céljainkat. Ehhez azonban az kell, hogy mindenki még nagyobb odaadással küzdjön hajtson. A hibáinkat pályán belül és azon kívül is le kell redukálni és akkor úgy vélem, hogy nem lehet probléma sem a dobogóval, sem azzal, hogy megnyerjük a bajnokságot. Véleményem szerint a csapat képes arra, hogy megnyerje a bajnokságot és ezt el is kell hinnie mindenkinek: játékosnak, edzőnek, elnöknek ugyanúgy, egyaránt. Meg kell fognunk egymás kezét, csatasorba kell állnunk, be kell hajtanunk az igába a fejünket és menni előre: akkor sikerülni fog.
MKC sikerekben gazdag, boldog új évet kívánunk!
7 hozzászólás