Kisvárdán kezdte a szereplését a Magya Kupa sorozatában a Mezőkövesdi KC!
A Magyar Kupa első fordulójában idegenbeli mérkőzés várt az MKC-re: az NB2-es Kisvárda csapata fogadta a mieinket.
Csapatunk a sikerrel megvívott felkészülési mérkőzések után első tétmeccsén picit idegesen kezdett. A Kisvárda extra motiváltan játszott, szerették volna egy jó eredménnyel megörvendeztetni a kilátogató nézőket. Az első féidőben nem tudtunk igazán szignifikáns különbséget kialakítani, döntetlennel zárult ez a játékrész.
A második félidőben aztán tovább javult a kapusteljesítményünk, a játékosok is kicsit nyugodtabban játszottak, így kialakítottunk egy megnyugtató 4-5 gólos különbséget, amelyet sikerült megőrizni a végéig. Így a második félidő alapján kijelenthetjük, hogy -bár derekasan küzdött a Kisvárda, amiért mindenképpen kijár a kalapemelés -megérdemelten jutottunk tovább a következő körbe.
Kisvárda – MKC 24:27 (11:11)
Kisvárda: Lipécz M. – Nagy G. 2, Molnár Z. 5 (1), Braun B. 2, Petykó T., Kovács L., Botka Á. 6. Csere: Simon A., Tóth M. (kapusok), Dévényi T., Tuska Sz. 2, Radojevic 8 (4), Vitális I. 1, Gyebnár I., Paróczai L. Szakvezető: Türk Ferenc
MKC: Tóth – Menyhárt 11 (5), Kovács B. 6, Sándor Á. 2, Jóga 4, Zelei 1, Jancsó 2 Csere: Bartók (kapus), Hangyel, Rozmán, Horváth, Fábián 1, Dohány, Vojinovic
Büntetők: 7/5, illetve 6/5
Kiállítások: 10, illetve 12 perc
Türk Ferenc értékelése ide kattintva hallgatható meg: LINK
“Köszönöm a lehetőséget, azt gondolom, hogy nyilván az eredmény után mi futottunk végig, ez nem volt kérdéses. Én hagy legyek önző és beszéljek az én csapatomról: a mai napon felvették a ritmust; az elmúlt mérkőzések nem úgy sikerültek, ahogy mi szerettük volna, mai napon viszont méltó ellenfelei voltunk a Mezőkövesdnek. Látva az eddigi felkészülési mérkőzéseiket, hogy mindenhol sikerrel szerepeltek, azt gondolom, hogy egyrészt sok sikert a bajnokságban, másrészt örülök neki, hogy a mi csapatunk így tudott szerepelni.
8 ember távozott a csapatból az elmúlt bajnoksághoz képest, próbáltunk fiatalítani. Egy rutinosabb játékost igazoltunk, a többiek junior korból kiöregedett játékosok. Azt gondolom, hogy ez az ősz rá fog menni a csapatépítésre: szeretnénk minél jobban szerepelni, nem akarok semmi olyan nagy dolgot mondani, amit aztán számon kérhetnek rajtunk. Az Észak-keleti bajnokság az NB II.-ben amúgy sem gyenge, de most egy-két csapat igazán megizmosodott. Ha ilyen hőfokkal és ilyen odaadással fogunk játszani, azt gondolom, hogy meg fogjuk hálálni a közönségnek, hogy kijönnek nekünk szurkolni.”
Drizner Péter értékelése ide kattintva hallgatható meg: LINK
“Először is gratulálok a csapatnak a továbbjutáshoz, mérkőzés előtt beszéltük, hogy minden évben van 3-4 olyan eset, amikor alacsonyabb osztályú csapat meglep egy magasabb osztályút. Mondtam is nekik, hogy nekünk az a célunk, hogy ne mi legyünk azok, akiket meglepnek. Addig akarunk menni a kupában, amíg nem kapunk egy NB I-es ellenfelet, azt pedig le kell győzni, rögtön az elején.
Az ellenfél sokkal motiváltabb volt, mint bármelyik eddigi ellenfelünk. Amúgy sem képviselnek rossz játékerőt, NB- II.-ben semmiképpen sem, egyértelműen dobogó esélyes a Kisvárda. Így, hogy ilyen hőfokon játszottak, megütötték az NB I B. aljának a szintjét. Arról is beszéltünk az öltözőben, hogy a bajnokságban nem olyanok lesznek a meccseink mint az edzőmérkőzések, ahol az ellenfelek csak utaztak a mérkőzésben, arra vártak, hogy vége legyen, hanem itt már harapni fogni. Mi eddig is haraptunk az edzőmérkőzésen, most sem igazán az akarással volt gond, hanem ez volt az első igazi tétmeccs, egyértelmű elvárásokkal: nincs mese itt győzni kell, ha fejre kell állni, akkor fejre kell állni, tovább kell menni. Ez egyértelműen látszódott az elején, hogy a Kisvárda kapaszkodott, nem igazán tudtunk meglépni: a második félidőben fokozatosan elhúztunk, először egy góllal, aztán 2,3 majd 4 góllal. Nem kellett szerencsére végjátékot játszanunk; idegenben az sehol nem könnyű, viszonylag magabiztos győzelmet arattunk.
Menyhárt gólerős játékáról így vélekedik Drizner Péter: Mindig jó ha van egy ember vagy több, aki termeli a gólokat. Jó, ha mindenki jó valamiben, de az sem baj, ha valaki termeli a gólokat. Ő lövi a heteseket, most is 4-5-öt bedobott, a gólszámot ez megdobja, megdobja a játékos önbizalmát is, mégha nem is megy úgy a játék, akkor is jön egy hetes, bedobja, és máris jobb kedvvel játszik. Mondjuk nála nem ez volt a helyzet, mert a első 3 gólunkat ő lőtte, sokat vállal, sokszor olyat is, amit nem minden szélső vállalna be: ez jó amikor formában van az ember, amikor nincs, akkor ezt tudatosan visszább kell majd venni. Beszéltük a csapattal, hogy az nagyon jó dolog, hogy szélről sok lövést tudnak kapura adni, mert onnan ami rossz %-nak számít, távoli zónából az igen jó %. Igy van és remélem igy is marad, hogy szélről, beállóból, vonalról és betörésekből sok lövést tudunk kapura lőni. Ez egyrészt jó, másrészt egy picit átlövések rovására megy: ebben nem vagyunk még igazán jók – jobbak leszünk, ahogy visszajönnek a sérültjeink.”
A mérkőzésen készült képek: GALÉRIA
A Magyar Kupa következő játéknapja: október 28., sorsolás szeptember 26.
16 hozzászólás